Századok – 2008
MŰHELY - Lackó Miklós: Molnár Erik és a 60-as évek történész-vitája VI/1483
mi szociális demokráciáról szóló gondolatait). De — hangzott el a vitán — elhanyagolták a népi mozgalom történetét is, s ha foglalkoztak valamennyire vele, akkor is elmarasztalóan. Ezek az akkor szélesebb visszhangot még nem kapott, a történészek között ilyen nyíltan az 50-es években talán először kimondott gondolatok előrevetítették a 60-as évek történészvitájának, ezen túl az értelmiség eltérő orientációjának nagy kérdéseit. A Molnár-vita politikai előtörténete A forradalom napjai után Molnár rendszeresen bejárt az Intézetbe - az ügyekbe nem szólt bele, s az Intézet Forradalmi Bizottsága tevékenységét november 4. után sem opponálta. Elfogadta azt az — egyébként az Akadémia 1956. november elején alakult Nemzeti Bizottsága által támogatott —javaslatot, hogy az akadémiai tagok sorát ki kell egészíteni a mellőzött polgári tudósokkal.5 3 A hozzájuttatott tíz fős történész-névsorhoz Molnár még két nevet — Kosáry és Szentpétery Imre nevét — is beírta. Láthatóan egyetértett azzal, hogy különösen fontos a névsor első három helyezettjét (Szabó Istvánt, Mályusz Elemért és Eckhart Ferencet) mindenképpen bevinni az Akadémiába. Az elgondolás persze még abban a bizonytalan időszakban készült, amikor a kommunista pártvezetésnek — szovjet segítséggel — volt ugyan ereje a kemény megtorláshoz, de a párt hatókörének gyengesége miatt egy ideig még maradt bizonyos ideológia mozgástér; a pártvezetés erői nem szedték úgy össze magukat, hogy ilyen kérdésekben is rögtön hallassák tiltó hangjukat. Az elgondolásból persze azután semmi sem lett. Ebben az átmeneti időben Molnár kilépett a nagypolitika színterére. 1957 februárjában tartotta nevezetes előadását az akkor „a baloldal baloldala" által megalakított, egyébként igen vegyes összetételű Táncsics-körben,5 4 Nemzeti demokratikus felkelés vagy burzsoá ellenforradalom? címmel. Az előadás, amely kisebb-nagyobb módosításokkal, három variánsban is fennmaradt a Molnárhagyatékban,5 5 nagy visszhangot váltott ki. Mivel erről a Hajdú Tibor által már 1988-ban közzétett előadásról több ismertetés és értékelés is megjelent, most csak néhány gondolatát emelem ki. Molnár, miközben elfogadta, hogy a felkelés végül is ellenforradalomba csapott át, az okot döntően a Rákosi-rendszer antidemokratikus, eltorzult és bűnös politikájában jelölte meg, minden más tényezőt mellékesnek tartott. Külön kiemelte, hogy a jót akaró diákság mellett, a felkelésben a munkásosztály nagy része is részt vett vagy szimpatizált vele. Elismerte Nagy Imre negatívvá váló szerepét, de fő feladatként a párt, a proletárdiktatúra (emellett mindig kitartott) és az egész társadalom demokratizálását 53 A témát részletesen tárgyalja Pótó János: 1956 az Akadémián. Történelmi Szemle, 2006/1-2. 53-89. (Különösen: 82-85.) Az Akadémiára felveendők száma és nevei, úgy látszik, többször módosultak a különböző tudományágakban. 54 A Táncsics-körről és történetéről 1. Pór Edit - Cseh Gergő Bendegúz: A baloldal „baloldala". Dokumentumok a születő Kádár rendszer tiszavirág-életű kommunista ellenzékének történetéhez. Társadalmi Szemle, 1994/10. 84-94.; Standeisky Éva: Lojális ellenzék 1957-ben. A Táncsics-kör és az MSZMP Magyar Nemzet, 1990. június 11. (Civil társadalom melléklet, 8.) 55 Molnár Erik hagyatéka. MTAK, Ms. 4356/220-221.
