Századok – 2008
MŰHELY - Lackó Miklós: Molnár Erik és a 60-as évek történész-vitája VI/1483
történelem döntő szereplőjének tartó, a sztálini birodalmi hazafiságot hirdető porsnyevi felfogás ádázul bírálta az egyébként már 1932-ben elhunyt Mihail Pokrovszkij élesen osztályharcos, ökonomista, „kozmopolita", a régi orosz történelemmel való folytonosságot nem vállaló, valóban „ultrabaloldali" irányzatát.4 0 A magyar párt történész-ideológusai idomulni akartak a szovjet „tudományhoz", 1945 után főleg a porsnyevizmushoz. Ehhez Magyarországon a „népiségtörténetet" érezték a legközelebb. Az 1945-ös, forradalommal felérő földreform amúgy is a parasztsággal való foglalkozást helyezte előtérbe. Az „új' magyar történetírás első vállalkozása a jobbágyságra vonatkozó források kutatása volt. Molnár Eriktől a népiségtörténet távol állt, ő Mályuszban, Szabó Istvánban nem a népiségtörténészt látta, hanem a legaktívabb és a legeredményesebb közép- és kora újkori társadalomtörténészt. Molnár 1949 őszén megjelent említett könyve, melyet adat- és anyaggazdagság szempontjából a legjobb Molnár-műnek tekinthetünk, jól tükrözi az elmondottakat. A terjedelmes könyv — a politikatörténetet csak érintve — szinte minden 13-15. századi gazdaság- és társadalomtörténeti problémát összefoglalni és értékelni akart. A munka előterében természetesen a gazdasági alap, az osztályharc, a „mi volt haladó és mikor mi nem" kérdésföltevés állt, ezt igyekezett hangsúlyozni még a részletkérdésekben is, olykor érdekesen s az akkori marxista szemlélet szempontjából merészen. A felhasznált nagy anyag származásáról nem sokat tudunk, még a ritka jegyzetek is anonimak. A jegyzetelés lényegében teljes hiánya (a már említetten kívül) még egy körülménnyel magyarázható: ha Molnár szabályosan jegyzetel, úgy voltaképpen — Marxon, Engelsen és Leninen kívül — csupa ún. polgári kutatóra hivatkozhatott volna, s ez egy vezető marxista számára 1945 s még inkább 1948 után már ideológiailag megengedhetetlen volt. A terjedelmes könyv személy szerint alig néhány történészre utal: a gazdasági alap tárgyalásánál Paulinyi Oszkárt, Hómant, Kováts Ferencet, Szabó Istvánt említi, rajtuk kívül a népességszám kérdésénél Csánki Dezsőt. Mályusz neve sehol sem szerepel. Erre külön azért utalok, mert számos jel mutatja, hogy Mályusztól Molnár konkrét segítséget is kapott, s a könyvben fölfedezhetjük Mályusz műveinek általánosabb hatását is. Molnár hagyatékában van egy különösen érdekes levél, amelyet Mályusz 1949 áprilisában eléggé bonyolult hivatalos úton küldött Moszkvába, az akkor éppen moszkvai magyar nagykövet Molnár számára.4 1 A levél néhány, főleg a 15. századi értelmiségre és a városi polgárságra vonatkozó konkrét forrásidézetet tartalmaz, s több értékelő megjegyzést is Molnár — nyilván Mályusznak átadott — kéziratáról, vagy egy-egy személyesen is megbeszélt 40 L. erről röviden Kurunczi Jenő: A pétervári iskola. Klió, 2002/2. 112-115.; Bartha Antal: A feudalizmus kutatásának elméleti kérdései. B. F. Porsnyev új művéről. Történelmi Szemle, 1966/3-4. 423-426. Mályusz írja: sosem tudta megérteni, hogyan egyeztethető össze a parasztságnak ez a heroizálása a marxizmussal. Molnár Erik 1949-es könyvében elfogadta Mályusz véleményét. 41 Mályusz levele Molnárnak (1949. április 19.). Molnár E. hagyaték, Levelezés. A terjedelmes levél így kezdődik: „Visszatérve a legutóbb feltett kérdésekre, a következő pontosabb választ adhatom". Ezek a szavak azt mutatják, hogy Molnár és Mályusz többször konzultálhattak egymással. Egy másik levelében (1949. szeptember 18.) Mályusz üdvözli Molnárt egyetemi tanszékvezetői kinevezése alkalmából. Örül — írja — hogy „színvonaltalan elődje [Deér József!] helyére" Molnár kerül.
