Századok – 2008
MŰHELY - Lackó Miklós: Molnár Erik és a 60-as évek történész-vitája VI/1483
sőbbiekre is kiható következménye: a „polgári" történetírással szemben hangoztatott, olykor éles kritikák ellenére, megbecsülése a szaktörténészek teljesítményének. Molnár említett munkáinak a második világháború alatt, a kommunizmus iránt megnőtt érdeklődés körülményei között támadt visszhangja, legtöbbször használt szerzői nevével (Szentmiklósy Lajos) bizonyos tekintélyre tett szert. Az öreg Schöpflin Aladár baloldali meggyőződésű fia, Schöpflin Gyula (Nagypál István álnéven) az 1942-es, s az 1943-as Magyar Csillagban elismerően recenzeálta Molnár munkáit.3 3 Figyelemreméltó marxista tanulmányoknak tekintette azokat, noha említette: Molnár szimpatikus munkáinak tudományos értékét nemigen tudja megítélni. Schöpflin már akkor jelzett egy Molnár írásaival szemben azután gyakran visszatérő kritikát, ti. hogy „forrásanyagát még részben sem sorolja fel".3 4 Hóman és Szekfű Magyar története 1945 előtti utolsó kiadásában, az őstörténetet tárgyalva, egy helyütt Hóman is pozitívan utalt Molnár munkájára. Kritikusabb szellemben foglalkozott Mályusz Elemér az említett Molnártanulmányokkal. Erről szól feltehetően 1975-ben írt terjedelmes visszaemlékezésének egy érdekes s Mályusz helyzetét is tükröző része, mely 1944. nyári-kora-őszi hónapjairól szól: „A román fegyverletételig abban bizakodtam, hogy tavaszig a Kárpátok vonalát tartani tudjuk, addig pedig javunkra tisztázódhat, hogyan fognak a szövetségesek megosztozni Kelet-Európán. Románia augusztusi kilépése a háborúból egyszerre világossá tette előttem, hogy sorsom reménytelen lett. Budapestről [Bonyhádra, ahol akkor felesége és gyerekei tartózkodtak -L. M.] magammal hoztam három könyvecskét, hogy ismertetést írjak róluk a Századok szerkesztőségének kívánságára a folyóiratba. Szentmiklósy Lajos [1942-ben, illetve 1943-ban megjelent - L. M.] munkái voltak ezek. Akkor még nem sejtettem, hogy szerzőjük Molnár Erik, de ha tudtam volna is, ez semmit sem jelentett volna számomra. Idegenül hatott egy elavult teoretikusnak a másodkézből megismert forrásadatok tévedésektől, félreértésektől hemzsegő interpretálásával megszerkesztett előadása. Ismeretlen volt számomra a forrásokra és irodalomra utalások, apparatus criticus teljes hiánya, aminek következtében bő alkalmam nyílott találgatni, hogy vajon kire támaszkodik a szerző, mily megcáfolt, elavult nézettel támasztja alá előadását. Összbenyomásom az volt, hogy a szerző a történetkutatói módszernek nincs birtokában, forrásismerete felszínes, a szakirodalmat csak erősen válogatva értékesíti, munkájának szemlélete pedig a magyar történettudomány által meghaladott fokon valahol a 19. század második felében rostokol. Akkor még nem tudtam, hogy hamarosan az általa vallott történetfelfogás lesz a modern, az igazi, a dilettáns munka pedig a követendő eszménykép. Mindezt nem sejtve — folytatja Mályusz — s mert a szerző igyekezetét, mint korábbról oly sok helytörténész próbálkozását becsültem, ismertetésemben biztattam, hogy igyekezzék szakmai képzettségének hiányait pótolni. Ha tévedtem is Szentmiklósy-Molnár munkássága jellegének 33 Magyar Csillag, 1942/11. 299-300. és 1943/7. 436-437. 34 Magyar Csillag, 1942/11. 300.
