Századok – 2008
MŰHELY - Lackó Miklós: Molnár Erik és a 60-as évek történész-vitája VI/1483
kommunista frakcióharcokból is. Nagy viszontagságok között jutott haza; az ellenforradalom viszonyai között is őrizte s többé soha el nem hagyta internacionalista-kommunista meggyőződését. Édesanyja és testvérei lakóhelyére, Kecskemétre költözött, s ott ügyvédkedett. Öccse, a merészebb René, aki nyilván részben a báty szellemi befolyására ugyancsak aktív baloldali lett, néhány évvel később már ügyvéd Budapesten. Ó vállalta 1932 nyarán a mai szemmel nézve is koncepciósnak tekinthető Sallai-Fürst perben1 1 a halálos ítéletre kiszemelt vádlottak védelmét; s ezáltal olyan megbélyegzett lett, hogy nem maradhatott Magyarországon. A letartóztatás elől külföldre ment, hosszabb nyugat-európai vándorlás után 1934-ben a Szovjetunióba költözött. Az évtized végén letartóztatták, s a sztálini terror áldozata lett.1 2 Molnár Erikről városában mindenki tudta, hogy meggyőződéses baloldali. A 20-as évek végén Madzsar József, a készülő baloldali szellemiségű Társadalmi Lexikon egyik szerkesztője a kommunista pártba is beléptette, de a jelek szerint pártfeladatát csak a marxizmus tanainak irodalmi terjesztésében jelölték meg. Molnár egy ideig a helyi szociáldemokrata párt titkára is volt, ami — más kommunistákhoz hasonlóan — nem akadályozta, hogy „opportunizmusukért" sokszor írásban is ne bírálja élesen a szociáldemokrata pártot és vezetőit. Nagyrészt álnéven a legális baloldali, illetve kommunista folyóiratokban publikált, többnyire Szentmiklósy Lajos1 3 vagy Jeszenszky Erik, néha Pálfai István néven. Olvasói s a szűkebb hazai baloldali mozgalmi körök — és persze a rendőrség is — tudták, hogy kommunista meggyőződésű. De — noha kisebb helyi politikai perekben is volt védőügyvéd — igen visszavonultan élt, lényegében csak irodalmi munkásságot fejtett ki. Csak kevés ismert emberrel állt kapcsolatban: az őt mint marxistát felkereső Veres Péterrel, később Losonczy Gézával, Donáth György marxista meggyőződésű néprajzossal,1 4 a Németh László Tanúját kiadó, ugyancsak Kecskeméten élő Tóth Lászlóval. Néhány, főleg 1944-ben megélt zaklatástól eltekintve, a hivatalos szervek nyugton hagyták. Amikor 1944 decemberében Debrecenben összegyűjtötték a megalakítandó új Nemzetgyűlés lehetséges tagjait, a szervezők — valószínűleg Erdei Ferenc javaslatára — rögtön Molnárra is gondoltak, érte mentek,1 5 s be is választották a Nemzetgyűlés tagjai sorába. Molnár ettől kezdve mindvégig a képviselőház tagja maradt. A visszaemlékezők szerint Rákosi Mátyás is meglepődött, amikor megtudta, hogy Molnár kommunista. Az első népi demokratikus kormányba hivatalos közlés szerint mint pártonkívüli került a Népjóléti Minisztérium élére.1 6 11 A pert a bíróság 1932-ben, a biatorbágyi robbantó Matuska Szilveszter perével egy időben rendezte meg — a robbantás 1931 szeptemberében történt, az ítélet 1934-ben született —, azzal a szándékkal, hogy ellensúlyozza a Matuska-per hatását, s alkalmat teremtsen kommunista-ellenes ítélet meghozatalára. Sallai és Fürst, valamint két társuk illegális tevékenységének súlya nem indokolta a meghozott három halálos ítéletet. 12 L. Molnár Erik: Levelezés. MTAK, Ms.4355 / 137 13 A Szentmiklósy név Molnár Erik édesanyjának családi neve volt. Történeti tárgyú munkáit Molnár nagyrészt Szentmiklósy névvel jegyezte. 14 L. Molnár Erik: Levelezés. I. h. 15 Molnár Erik személyes közlése. 16 Rákosi memoárjában is megemlítette, nem tudta, hogy Molnár párttag volt. L. Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések 1940-1956. I—II. köt. Szerk. Feitl István, Gellériné Lázár Márta, Sipos Levente. Budapest, Napvilág, 1997. I. köt, 138.
