Századok – 2008

MŰHELY - Germuska Pál: Szovjet tanácsadók magyar hadiipari vállalatoknál az 1950-es években VI/1465

cenctermékeknél a szovjet dokumentáció maximális figyelembe vételével az iparvállalatok dolgozzák ki a technológia utasításokat, amelyeket a HM műszaki szakemberei hagynának véglegesen jóvá.5

1 A rendkívüli erőfeszítéseknek és a folyamatos szovjet kontrollnak köszönhetően 1950 és 1953 között 16-szorosára emelkedett a magyar hadiipari termelés. Az 1953 júliusában miniszterelnökké kinevezett Nagy Imre kormányprogramja azonban a nehézipari fejlesztések és a katonai kiadások visszafogásával próbált forrásokat teremteni a lakosság életszínvonalának javításához. A hadsereg rendeléseinek drasztikus csökkenése a hadiipar polgári termelésre való átállítását tette szükségessé: amíg 1953-ban 15%-ot képviselt a civil termékek aránya, addig 1955-re ez 65%-ra növekedett a hadiipari termelésen belül. Arról nincs tudomásunk, hogy a konverziós program végrehajtásában a szovjet tanácsadók bármilyen szerepet játszottak volna, többségüket valószínűleg visszahívták. 1955 tavaszán azonban újból változott a helyzet: nemcsak Rákosi Mátyás vette vissza a hatalmat Nagy Imrétől, hanem a Varsói Szerződés megalakulását követően Moszkva mind erőteljesebben szorgalmazta a tagországok hadseregeinek modernizálását. A nagyszabású átfegyverzési program elindítása esetén mintegy 75 féle új fegyver és hadianyag (Gorjunov-géppuska, 152 mm-es tarack, rézhüvelyes légvédelmi lőszerek stb.) gyártását kellett volna megszervezni a magyar hadiipari üzemekben - új licencek alapján, újabb technológiákkal. Ám a Magyar Néphadsereg folytatódó létszámcsökkentése és a gyártandó termékek körüli bizonytalanságok miatt csak 1956 nyarára derült ki többé-kevésbé, hogy mire is kell felkészülnie az iparnak. Végleges termelési és fejlesztési tervek azonban ekkor sem készültek.5

2 A szovjet műszaki tanácsadás rendszere ugyanakkor jelentősen átalakult. A szovjet hozzáállás módosulása olvasható ki a szovjet és magyar gyengeáramú ipari szakértők 1956. májusi megbeszélésről készült jegyzőkönyvből is. A felek a tudományos és műszaki irodalom, az iparági szabványok kölcsönös cseréjében, az új kutatási és fejlesztési eredményekről való kölcsönös tájékoztatásban, valamint a szabadalmak és találmányok kölcsönös kicserélésében egyeztek meg. Továbbá a Magyarországon gyártani tervezett katonai licenctermékek esetében a szovjet fél hozzájárult, hogy magyar szakértők a Szovjetunióban tanulmányozhassák a gyártást, illetve egyeztessék a szükséges dokumentációk összeállítását és küldésének sorrendjét.5

3

Valószínűleg e tárgyalások nyomán Hegedűs András miniszterelnök 1956. augusztusi, a szovjet kormánynak címzett levelében már nem tanácsadókat igényelt az új hadiipari termékek gyártásához, hanem 82 magyar ipari és katonai szakértő kiutazásához kért hozzájárulást. A szak-51

Feljegyzés Csergő János miniszter elvtárs részére: Az 1949-1955. évi hadiipari gyártásnál elkövetett hibák és hiányosságok, különös tekintettel a HM és az ipar együttműködésére (1955. július 4..) MOL, XIX-F-6-a, 118. dob. 52 Részletesen 1. Pál Germuska: The First Conversion Project of the Cold War: The Hungarian Defence Industry in 1953-1955. In: Exiting War: Post Conflict Military Operations. 6th

International Conference, Military History Working Group, Bratislava 3-7 April 2006. Ed. Miloslav Caplovic, Mária Stanová, André Rakoto. Bratislava-Chäteau de Vincennes, Vojensky historicky ústav, 2007. 281-289. 53

Jegyzőkönyv a szovjet és magyar szakértőknek a gyengeáramú ipar területén a kölcsönös műszaki segítségnyújtásról és a munkák koordinálásáról megtartott értekezletéről (1956. május 4.). MOL, XIX-F-6-a, 118. dob.