Századok – 2008
MŰHELY - Germuska Pál: Szovjet tanácsadók magyar hadiipari vállalatoknál az 1950-es években VI/1465
A szovjet fegyverszállítások 1949-ben megindultak, viszont a magyarországi gyártáshoz szükséges műszaki dokumentációk átadása és a szovjet hadiipari szakemberek érkezése mindegyre késett. A szovjet kézi- és tüzérségi fegyverek gyártásának mielőbbi beindítása érdekében a magyar hadsereg és a Haditechnikai Intézet mintadarabokat adott át az iparnak. Az egyik legrégebbi magyar hadiüzem, a diósgyőri löveggyár (DIMAVAG Gépgyár, 1949 őszétől Nehézszerszámgépgyár) például 1949 januárjában kapta meg a HM-től a gyártandó két szovjet lövegtípus egy-egy mintapéldányát. Februártól júniusig alkatrészről alkatrészre rajzolták le a 76,2 mm-es páncéltörő löveget és a 122 mm-es tábori tarackot. Ezzel párhuzamosan megkezdték a gyártásfelkészülést, a gépek előkészítését, felszerszámozását. Májustól szeptemberig tartott az ugyancsak gyártásba veendő 37 mm-es légvédelmi löveg felmérése és lerajzolása. A lövegek szovjet licencdokumentációi (a konstrukciós rajzok és a teljes gyártástechnológiai leírás) csak 1949. november-december folyamán érkeztek meg. A mintegy 15 köbméternyi dokumentációt azonban — fordítók hiánya, az ismeretlen rajz- és számozási rendszer miatt — csak a korábbi rajzok pontosítására tudta használni a vállalat. A páncéltörő löveg és a tarack gyártását 1950 márciusában megkezdték, majd a szovjet tanácsadó májusi megérkezésekor leállították a termelést. A szovjet technológiai utasításokat csak ekkortól használták fel.3 5 Az 1936-ban alapított, székesfehérvári Vadásztölténygyár ugyanebben az évben szovjet mintadarabokat kapott a HM-től a gyártásba veendő tüzérségi gyújtókból. A mintadarabok alapján a gyár mérnökei és technológusai — az akkor érvényben lévő magyar szabványok alapján — elkészítették a szerkezeti rajzokat, az anyagvizsgálatokat, majd a teljes gyártási és szerelési technológiai dokumentációt. A szükséges szerszámokat és az ellenőrzéshez szükséges idomszereket ugyancsak a gyári tervezőiroda tervezte meg. A mintadarabok alapján elkészített hazai dokumentáció teljesen készen volt, amikor a megérkező szovjet tanácsadók közölték, hogy a licencdokumentációban rögzített szovjet szabványok szerint kell mindent újra elkészíteni. így az 1950-5 l-ben a beérkező szovjet dokumentáció alapján átdolgozták a gyártási előírásokat és az átvételi utasításokat. Az eredeti gyártási dokumentációban előírt szovjet szerszám- és megmunkálógépek, berendezések azonban nem álltak rendelkezésre, Az alkatrészek így a meglévő gépekkel, hatékonyabb technológiával készültek, összeszerelésük és minőségi átvételük azonban mindvégig az eredeti előírások szerint történt.3 6 A törökbálinti Mechanikai Művek, amely 1936-ban létesült tüzérségi lőszerek és gyújtók gyártására és összeszerelésére, hasonló helyzetbe került, mint a 35 Farkas Zoltán: A magyar hadiipar kialakulásának, tevékenységének történeti feldolgozása a Diósgyőri Gépgyárnál. Kézirat, 1984. Hadtörténelmi Levéltár, Magyar Néphadsereg (a továbbiakban HL, MN), Különgyűjtemény, A IV/B-57, 4-6. A diósgyőri és a későbbiekben idézett vállalattörténeti tanulmányok 1984-85-ben íródtak az akkori Ipari Minisztérium felkérésére. E tanulmányokat a vállalatok vezetői írták, állították össze, a kéziratok 2-3 példányban készültek, minősítésük 1996-ig szigorúan titkos volt. 36 Károly Jánosné: A speciális híradástechnika kialakulásának történeti leírása. A hadiipari gyártás alakulása a Videotonnál. Kézirat, 1985. HL, MN, Különgyűjtemény, A IV/B-40, 3-5.
