Századok – 2008
MŰHELY - Germuska Pál: Szovjet tanácsadók magyar hadiipari vállalatoknál az 1950-es években VI/1465
fehérvári üzem. 1949-ben megkezdték a háborús károk helyreállítását, de a gyárban nem álltak rendelkezésre az összeszerelendő szovjet lőszerek dokumentációi. Mintadarabok alapján a Haditechnikai Intézet készítette el számukra a szükséges rajzokat, majd a Nehézipari Minisztérium kijelölte a kooperáló és beszállító vállalatokat. A Mechanikai Művek megkezdte a gyártástechnológia kidolgozását, a szerszámok és gépek beszerzését, előkészítését. A felkészülési munkálatok 60-80%-án túl voltak, amikor megérkezett az eredeti szovjet gyártási dokumentáció all féle tüzérségi lőszerhez. Az okmányok egyeztetése során derült ki, hogy számos módosításra van szükség. 1951-ben, a sorozatgyártás megkezdése előtt érkeztek meg a szovjet tanácsadók, akik gyakorlott lőszeripari specialisták voltak, és jelentős segítséget nyújtottak a szakszerűtlen fordítások értelmezésében és az adaptálásban.37 Az eddig említetteken túl kevés adat hozzáférhető a hadiipari tanácsadók meghívásáról és Magyarországra érkezéséről. Egy 1950. júniusi, Rákosi Mátyás főtitkári iratai között fellelhető javaslat szerint 3 ütemben összesen 26 szovjet szakembert igényelt a magyar hadvezetés: I. ütem (1950. július 20-ig): löveggyártáshoz 2 fő, tüzérségi lőszergyártáshoz 5 fő, gyalogsági fegyvergyártáshoz 3 mérnöktechnológus; II. ütem (1950. augusztus l-ig): a löveggyártáshoz további 1 fő mérnöktechnológus, a tüzérségi lőszergyártáshoz 5 fő, a robbanóanyag-gyártáshoz 1 fő, az optikai és műszergyártáshoz 2 fő, a gyalogsági lőszergyártáshoz 1 fő; III. ütem (1950. augusztus 10-ig): a tüzérségi lőszergyártáshoz további 2 fő, a robbanóanyag-gyártáshoz 1 fő, az aknavetőkhöz 2 fő, a gyalogsági lőszergyártáshoz további 1 fő.38 Közvetett forrásokból tudjuk, hogy a hadiiparban tevékenykedő szovjet tanácsadók fogadásának és foglalkoztatásának feltételeiről a szovjet és a magyar kormány között 1950. november 30-án, valamint 1951. június 4-én kötött szerződések rendelkeztek. Az eredeti szerződés hiányában csak annyi tudható, hogy a tanácsadóknak a magyarországi tartózkodás idejére szolgálati helyiséget (irodát), megfelelő lakást, képzett fordítókat, közlekedési eszközöket (személygépkocsikat) és orvosi ellátást garantált a HM.3 9 (Ez egyébként általános gyakorlat volt a tanácsadók ellátását illetően.) Az idézett források alapján feltételezhető, hogy a tanácsadók 1950 nyara és 1951 nyara között érkeztek. 1951. őszi kimutatások szerint a Kohó- és Gépipari Minisztériumban (KGM) és vállalatainál összesen 33 szovjet hadiipari tanácsadó dolgozott: 5 fő a diósgyőri Nehézszerszámgépgyárban; 1 fő a budaörsi Prés- és Kovácsoltárugyárnál; 3 fő a Székesfehérváron Vadásztölténygyárban; 7 fő a Székesfehérváron Motorjavító Vállalatnál; 1 fő a salgótarjáni Vasöntő- és Gépgyárnál; 37 Völgyi Károly: Visszaemlékezés. A Mechanikai Művek története. Kézirat, 1984. HL, MN, Különgyűjtemény, A IV/B-56, 3-5. 38 A magyar hadiipar részére szükséges és kérelmezett szovjet tanácsadók ütemterve (1950. június 22.). MOL, MK-S, 276. f, 65. csop, 195. ő. e, 14. 39 Jeljegyzés Bíró Ferenc elvtársnak a Magyarországon tartózkodó, hadiiparban tevékenykedő tanácsadó elvtársak helyzetéről (1952. április 29.). MOL, XIX-F-6-cc, 13. dob.
