Századok – 2008

MŰHELY - Germuska Pál: Szovjet tanácsadók magyar hadiipari vállalatoknál az 1950-es években VI/1465

hangoztatott elvekből ugyancsak a közvetlen szovjet ellenőrzés enyhítése, a he­lyi kommunista pártok nagyobb önállósága következett. A közép-kelet-európai szocialista országokban ráadásul az 1950-es évek közepére kinevelődött az új rendszerhű szakértelmiség, amely szükségtelenné tette a tanácsadói rendszer fenntartását. Moszkva, az 1956. októberi magyar forradalom következményei­ből is tanulva, fokozatosan visszavonta civil tanácsadóit, és csak a kulcsfontos­ságú állambiztonsági és katonai posztokon hagyta meg delegáltjait a térségben. A magas rangú katonai összekötők azonban az 1980-as évekig, gyakorlatilag a szovjet csapatok kivonásáig ottmaradtak a szövetséges szocialista hadseregek vezetésében a folyamatos szovjet kontroll biztosítása érdekében. Szovjet tanácsadók magyar hadiipari vállalatoknál A szerény méretű, néhány állami tulajdonú iparvállalatból, két-három nagy magáncégből és számos kisebb magánvállalkozásból álló magyar hadiipar súlyos károkat szenvedett a háborús események során 1944-45-ben. 1945 és 1948 között szinte semmilyen haditermelés nem folyt Magyarországon. A kom­munista hatalomátvételt és az államosításokat követően 1948 második felében kezdődött meg a hadiipari kapacitások felmérése és az újjáalakuló hadsereg igé­nyeinek felmérése. A korábban említett, 1948. februári moszkvai tárgyaláso­kon a magyar kormány és a szovjet vezérkar képviselői megvitatták a magyar hadseregfejlesztéssel járó fegyverzeti igényeket is. Elvi megállapodás született egyebek mellett arról is, hogy a Szovjetunió fegyvergyártási szabadalmakat ad át Magyarországnak. A magyar fél a licenceket nem adhatta tovább, és a meg­engedett mennyiségen felül nem gyárthatott hadianyagot. A magyar hadsereg felfegyverzésének megkezdéséhez azonban mindenképpen szükség volt a szov­jet importra. Az első szovjet-magyar fegyverszállítási szerződést 1948. július 2-án kötötték meg, mintegy 9,5 millió dollár értékben.3 3 A magyar hadseregfejlesztés feltételeinek megteremtéséről szóló tárgyalá­sok 1949. január 30. és február 9. között Moszkvában folytatódtak. A megbe­szélések alapján Rajk László külügyminiszter több levéllel fordult Nyikolaj A. Bulganyin marsallhoz, a szovjet fegyveres erők miniszteréhez. Rajk egyrészt kérte a hadianyagok gyártásához szükséges szabadalmak, műszaki rajzok és gyártási utasítások átadását, másrészt tervezők és gyártásban jártas tanács­adók küldését. Rajk összesen 4 féle gyalogsági és 13 féle tüzérségi lőszer, 4 féle kézifegyver, 3 féle löveg, lőporok és robbanóanyagok, valamint optikai műsze­rek licencdokumentációját kérte a szovjetektől. Egyik levelét azzal zárta, hogy „abban az esetben, ha a tervezési tanácsadókat és a gyártási tanácsadókat a Szovjetunió kormánya nem tudná az általunk kért mérvben átadni, azt kérjük, hogy lehetőleg egy gyalogsági és egy tüzérségi fegyverek gyártásában jártas ta­nácsadót szíveskedjenek rendelkezésünkre bocsátani."3 4 33 Okváth Imre: i. m. 150., 191-192. Magyarország 10 éves futamidejű, 2%-os éves kamatú hi­telre kapta a fegyvereket és hadianyagokat. 34 Rajk levele Bulganyinhoz (1949. február 12.). MOL, XIX-J-1-j, Szovjetunió, TŰK, 8. dob. 31. tétel, sz. n.

Next

/
Thumbnails
Contents