Századok – 2008
MŰHELY - Germuska Pál: Szovjet tanácsadók magyar hadiipari vállalatoknál az 1950-es években VI/1465
niszter, Bata István vezérezredes tett javaslatot a katonai tanácsadók létszámának csökkentésére. 1956. szeptember 22-én Georgij K. Zsukov marsall, szovjet honvédelmi miniszterhez írott levelében 54 főre javasolta mérsékelni az addigi 82 fős létszámot.2 7 Az 1956. október 23-án kitört forradalom miatt azonban erre más formában került sor: október utolsó napjaiban, a szovjet csapatoknak Budapestről való kivonásával egyidőben „menekítették ki" a tanácsadókat és családjaikat.2 8 1956. november 4-i második szovjet katonai intervenciót követően szovjet párt- és állami vezetők vették át néhány hétre Magyarország irányítását. A Kádár János vezette magyar kormány, az új kommunista párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSzMP) és az elnyomó apparátus megerősödését követően építette le Moszkva a szovjet befolyás és ellenőrzés leglátványosabb intézményeit 1957 folyamán. Tanácsadók ezután csak az állambiztonsági szerveknél és a hadsereg felső szintjein dolgoztak tovább.2 9 Egy az MSzMP Politikai Bizottsága elé terjesztett 1958. októberi levéltervezetből kiderül, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SzKP) Elnöksége javasolta a magyar pártvezetésnek a tanácsadói rendszer megszüntetését. A választervezet szerint ekkor mintegy 40 tanácsadó tartózkodott Magyarországon: 8 állandó tanácsadó a Magyar Néphadseregnél, 23 tanácsadó a BM-nél, és 9 uránipari szakértő. Ám közülük 24 tanácsadó és 4 szakértő mandátuma 1958 végével lejárt. A politikai bizottság 1958. október 7-én úgy határozott, hogy a magyar fél kéri a tanácsadói rendszer fokozatos felszámolását, ugyanakkor szükségesnek ítéli a HM-nél és a BM-nél 4-4 tanácsadó, valamint az urániparban 5 szakértő maradását.3 0 A későbbi évekből egyelőre nem sikerült olyan felső szintű kormányzati vagy pártdokumentumot találnunk, amely eligazítana a csekély létszámú, de tartósan Magyarországon dolgozó szovjet összekötők és tanácsadók létszámáról és összetételéről. A tanácsadói rendszer visszafejlesztése és leépítése Közép-Kelet-Európa többi országában is hasonlóan zajlott az 1950-es évek közepén és második felében. Sztálin halála után a szovjet vezetés — a korábbiakhoz hasonló módon — direkt utasításokat adott a reformok megkezdésére, a korlátozott desztalinizációra. Ugyanakkor Nyikita Sz. Hruscsov mindinkább „elvtársi bírálat és tanács" formájában közölte óhajait és elvárásait a szatelit államok vezetőivel.3 1 A Varsói Szerződés megalakulásával és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának (KGST) újjászervezésével olyan koordinációs fórumok jöttek létre, ahol a multilaterális tárgyalások során Moszkvának ugyan döntő szava volt, de a partnerországok legalább kifejthették véleményüket.3 2 A SzKP XX. kongresszusán 27 Nagy Tamás: i. m. 88. 28 A csapatkivonásról lásd részletesen Horváth Miklós: 1956 hadikrónikája. Budapest, Akadémiai, 2003. 249-251. 29 Rainer M. János: A Szovjetunió. In: Evolúció és revolúció. Magyarország és a nemzetközi politika 1956-ban. Szerk. Békés Csaba. Budapest, Gondolat, 2007. 53-54. 30 MOL, M-KS, 288. f., 5. csop., 97-98. ő. e., 12. és 170-171. 31 Rainer M. János: Magyarország és a Szovjetunió kapcsolatainak történetéhez (1953-1956). In: A magyar-orosz kapcsolatok tizenkét évszázada. Az ELTE Ruszisztikai Központ 2005. május 26-i ünnepi konferenciájának előadásai. Szerk. Szvák Gyula. Budapest, ELTE Ruszisztikai Központ, 2005. 73-80. 32 Részletesen 1. Békés Csaba: Magyarország és a nemzetközi politika az ötvenes évek közepén. In: Evolúció és revolúció. I. m. 9-27.
