Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Joó András: Világháborús intrikák. A magyar béketapogatózások és az isztambuli színtér fontos mozzanatai, 1942-1944 VI/1421
A berlini katonai attasé, Homlok Sándor időközben arról számolt be budapesti feletteseinek, hogy német katonai körök tudomással bírnak a magyar katonák által Törökországban folytatott különbéke-tárgyalásokról. Tanácsosnak tűnt tehát egy tisztázó akció a németek felé. Hatzot és Kádárt kiküldték Münchenbe a német katonai elhárítás fejéhez, Canaris tengernagyhoz, aki határozottan ellenezte, hogy Hätz folytassa a tárgyalásokat. Budapest azonban mások — például Bágyoni és Kövess — révén is fenntarthatta a kapcsolatot. Hätz Szófiában többször is beszámolt tárgyalásairól „Delius"-nak, amiről az amerikaiak német forrásból kaptak figyelmeztetést, és ezt a tényt nem is titkolták Hätz előtt sem. A németek viszont Hätz gesztusait alapos elemzés után végül alibiteremtő lépésnek könyvelték el.171 Hätz 1943 decemberében kétszer is megfordult Isztambul és Budapest között, s közben Szófiában mindig tájékoztatta „Delius"-t. December 18-án ismét tárgyalt „Dogwood"-dal és Colemannel, akik közölték, hogy a magyar vezetésnek nincs sok ideje gondolkozni, döntenie kell az együttműködés felől. December 22-én Hätz ismét Budapestre ment jelentéstételre, de útját „megállapodásszerűen" megszakította az akkor még állomáshelyének minősülő Szófiában. Tájékoztatása alapján Adolf-Heinz Beckerle szófiai német követ hosszú jelentést írt, amely azonban a német hírszerzés jóval korábbra datálható ismereteihez képest semmitmondónak tűnik. A követ távirata a brit kódfejtőkhöz jutott, s az amerikaiak már januárban szembesítették Hatzot az általa elkövetett indiszkrécióval.172 Azok a vádak, melyek a háború után Hätz Ottó úgynevezett „árulása" kapcsán megfogalmazódtak, az újabban megismerhető források alapján mégsem tűnnek megalapozottnak. A közelmúlt kutatásain nyugvó feldolgozások, amelyekre tanulmányunkban is többször hivatkozunk, tovább árnyalják a képet, ismét negatívabbnak mutatva az attasé szerepét, de következtetéseiket aligha lehet még perdöntőnek elfogadni, ráadásul a forrásokat eltérő szempontok alapján használták. Tuvia Friling izraeli történész munkája Hatzot, Bágyonit, sőt Kövesst is az Abwehr, majd később az SS illetékes szervei által beépített kettős ügynökökként említi.173 Ez a kapcsolat, amelyet a beavatottak (Kállay, Szombathelyi, Kádár, valamint a külügy részéről Ghyczy Jenő és Szentmiklósy Andor) politikai szintre akartak terelni — s amelyben Hatznak nagy szerepe volt —, talán fontosabbá, hasznosabbá is válhatott volna. Az általános politikai cselekvés módszereitől eltérő konspirációs logika és titkosszolgálati manőverek pontos megértése nélkül nem lehetséges azonban Hätz szerepének feltárása és korrekt értékelése. Ezt az amerikai és brit források alapos ismerete és magyar szempontok szerinti elemzése teheti csak teljessé. 171 Kádár Gyula: i. m, 602-610.; Beckerle a Külügyminisztériumnak (1943. december 22.). Közli: A Wilhelmstrasse... I. m, 562. sz. (755-758.); Beckerle a Külügyminisztériumnak (1944. február 1.). Uo, 751. sz. (765-767.); A külügyminisztérium feljegyzése a Hitler-Horthy találkozó előkészítésére (1944. március). 578. sz. (777.) 172 Yehuda Bauer: i. m, 138.; Beckerle a Külügyminisztériumnak (1943. december 22.). Közli: A Wilhelmstrasse... I. m, 562. sz. (755-758.) 173 Tuvia Friling: i. m, 34-35, 42, 52.
