Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Joó András: Világháborús intrikák. A magyar béketapogatózások és az isztambuli színtér fontos mozzanatai, 1942-1944 VI/1421
a megállapítás lehetséges, hogy félreértésen alapul. (A Hátszegi vallomásaiban vázolt időrend mindenesetre számos ponton eltér attól, amit az amerikai források alapján készült összefoglalások említenek.)16 0 Novemberi, második találkozóján — ekkor már a vezérkari főnök jóváhagyásával — Hätz „Dogwood"-dal és Archibald Colemannel beszélgetett Kövess Lothár lakásán. Egyértelművé tették, hogy katonai és hírszerzési együttműködést akarnak, amiért cserébe Magyarországjóindulatra számíthat a békeszerződés megkötésekor. Hätz, utasításainak megfelelően, tovább firtatta a magasabb szintű, politikai természetű tárgyalások lehetőségét, főleg miután arról informálták, hogy az ún. Donovancsoport tagjaival tárgyal. Két nap elteltével került sor újabb találkozóra, ahol már az OSS isztambuli kirendeltségének vezetője Lanning Macfarland is megjelent, akitől Hätz írásban kérte az amerikai feltételek átadását.161 A kérésnek a tárgyalópartnerek másnap eleget tettek. Az írásos ajánlatot Kádár Gyula decemberben kapta kézhez, ennek tartalma tömören három pontban volt összegezhető: 1) Magyarország adjon át katonai és gazdasági adatokat Németországról, a német csapatok hadrendjéről és csoportosításáról valamennyi arcvonalon; 2) Magyarország kezdjen partizánmozgalmat szervezni és hajtson végre szabotázsakciókat az átvonuló német egységek és vasúti szállítmányok ellen; 3) Magyarország vonja vissza csapatait a keleti frontról az ország határain belülre. Az ultimátumszerű feltételek nagyon súlyosnak tűntek az első megbeszélések reménykeltő tónusához képest, amikor még a területi kérdések pozitív elbírálását hangsúlyozták és szigorú őszinteséget feltételező, de rugalmas kooperációt vetettek fel. Hätz később úgy idézte fel az üzenet tartalmát, mintha szerepelt volna benne az 1938. november 2-i első bécsi döntésnek megfelelő határ ígérete is, ami vélhetően csak szóban hangzott el.162 Ez utóbbitól eltekintve, Kádár részleteiben is vissza tudott emlékezni a feltételekre, amelyekkel persze nagyon elégedetlen volt, mivel egyidejűleg egyetlen konkrétabb ígéretet sem rögzítettek Magyarország számára. Kádár emlékezetében mégsem bízhatunk meg maradéktalanul, hiszen — mint arról hamarosan szó lesz — több fontos részletet is csak pontatlanul tudott felidézni. Hätz második tárgyalásán egyébként, amely kedélyes italozásba torkollott, a hangulat nem volt túl hivatalos. A whisky fogyasztását követő „felbuzdulást" kihasználva „Dogwood" felvetette az éter hullámain történő további, folyamatos kapcsolattartást, amit korábban Hätz is javasolt már. Másnap Grosz átadta a rádiót tartalmazó bőröndöt, és később Budapestre juttatta a rejtjelkódokat. Nyilvánvaló volt, hogy a kapcsolat egyoldalúan a hírszerzésre redukálódik. A Hätz posztumusz védőiratának tekinthető, Makra Zoltán (egykori honvédelmi miniszteri titkár, Hätz és későbbi feleségének ismerőse) által jegyzett kötet szerint a Washingtonból a „legmagasabb szintről" érkezett együttműkö-160 Yehuda Bauer: i. m, 136, 278. (35-36. jegyz.) Vö. Barry M. Rubin: i. m, 182. 161 Hátszegi-Hatz Ottó kihallgatási jegyzőkönyve (1948. február 7.). ÁBTL, 3.2.1, Bt-262/2, 106. 162 „Késmárki" fn. ügynök (Kádár Gy.) jelentése (1958. október 6.). ÁBTL, 3.2.1, Bt-262/3, 141-142.; Vö. Hátszegi-Hatz Ottó kihallgatási jegyzőkönyve (Szovjetunió, 1949. november 20.). ÁBTL, 3.2.1, Bt-262/2, 181-182.; Hátszegi-Hatz Ottó működési jelentése (4. sz. melléklet, Bp. 1955. október 20.) ÁBTL, 3.2.1, Bt-262/1, 33. Makra Zoltán: Honvédelmi miniszterek szolgálatában: Végzetes döntések korszaka 1940-1944. München, Danubia, 1986. 46, ill. 49.
