Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Joó András: Világháborús intrikák. A magyar béketapogatózások és az isztambuli színtér fontos mozzanatai, 1942-1944 VI/1421
dési feltételek sokkal szélesebb körű adatszolgáltatást követeltek, mint amit az eddigiekben előadtunk. így például, magyar hírszerzőknek Németországról és más tengelyszövetségesekről (például Romániáról) szóló jelentéseinek, elemzéseinek a „feljebbvalók megjegyzéseivel" történő továbbítását.16 3 Mind Hátszegi, mind pedig Kádár Gyula visszaemlékezéseiben szinte teljesen összemosódik az amerikaiakkal létrejött első két találkozó. Ráadásul Kádár minden bizonnyal tévesen emlékezett a kezdeti kapcsolatfelvétel időpontjára, augusztus hónapot jelölve meg a más forrásokban szereplő szeptember helyett, sőt az amerikaiak által küldött rádiókészülék átadására sem az attasé első jelentéstétele alkalmával került sor, hanem később, Hätz második isztambuli kirándulásával egyidejűleg.164 A különböző összegzések zavaros és ellentmondásos képet nyújtanak az időrendet tekintve is, a tartalmi problémákról nem is szólva. Jelen sorok írója sem tudott egyértelmű kronológiai sorrendet felállítani, pontos dátumokkal. Valószínűnek látszik, hogy az első találkozók időpontja körüli ködösítés szándékos volt Kádár és Hátszegi-Hatz részéről, mivel a háború után számos alkalommal merült fel az, hogy Hätz - aki Szófiában többször is informálta a németeket - valójában kettős ügynök volt. Kádár augusztust említette az első kapcsolatfelvétel dátumaként, Hátszegi pedig egy 1964-ben írott levelében szintén 1943 nyarára datálta az eseményt.165 Az amerikaiakkal rendezett első találkozóra azonban szeptember vége előtt aligha került sor. A szovjet kihallgatási jegyzőkönyvek általánosságban igen feltáróak Hätz tevékenységét illetően, de mégis pontatlannak tűnnek. Egyáltalán nem biztos például, hogy csak egyetlenegy találkozóra került sor, mielőtt Hätz Budapesten jelentett Kádárnak és Szombathelyinek.166 A dokumentumokból az tűnik ki, hogy a rendszeres kapcsolattartást biztosítani hivatott rádióadó végül 1943 decemberében jutott csak el a budapesti illetékesekhez, a rejtjelkódok pedig további késedelemmel érkeztek célba. Mialatt októberben Hätz feletteseivel, Kádárral és Szombathelyivel azon tanakodott, milyen választ küldjenek az OSS felé, a szófiai attasé már aggódott, hogy az Abwehr tudomást szerez mindenről, ezért eldöntötte: beszámol a fejleményekről szófiai német hírszerző kollégájának, Otto Wagnernek. Amikor az amerikaiakkal november elején tartott újabb isztambuli találkozójáról visszatért állomáshelyére, Hätz tájékoztatta „Delius"-t, megemlítve a cionista vonalat is.167 163 Hátszegi-Hatz Ottó kihallgatási jegyzőkönyve (1949. november 20.). ÁBTL, 3.2.1., Bt-262/2, 181-182.; Hátszegi-Hatz Ottó kihallgatási jegyzőkönyve (1948. február 7.). Uo., 107.; Vö. Makra Zoltán: i. m., 45-51.; Hátszegi-Hatz Ottó működési jelentése (4. sz. melléklet, Budapest, 1955. október 20.). ÁBTL, 3.2.1., Bt-262/1, 32-33.; Makra könyvében szerepel, hogy Hátszegi már a novemberi tárgyalások során egy memorandumot adott át az OSS képviselőinek, amelyben kérte, hogy amerikai részről ne alkalmazzák a „feltétel nélküli megadás" kifejezést, még akkor sem, ha ebben egyébként „kölcsönös megértés alakulna ki", valamint hogy olyan megbízottak kapjanak szerepet, akik a közép- és kelet-európai problémákat jól ismerik. L. Makra Zoltán: i. m., 48-49. 164 Makra Zoltán: i. m., 44. 165 Hadtörténelmi Levéltár (HL), Personalia, 249. c dosszié, Hátszegi Ottó levele „Feri"-hez (1964. március 21.). 166 Vö. Hátszegi-Hatz Ottó kihallgatási jegyzőkönyve (1948. február 7. és 1949. november 20.). ÁBTL, 3.2.1., Bt-262/2, 100-118., és 174-188. L. még a szovjet kihallgatási jegyzőkönyvek, közül a legkorábbit: 1945. április 23. Uo., 30-31.; „Késmárki" fn. ügynök (Kádár Gy.) jelentése. (1958. október 6.). ÁBTL, Bt-262/3, 141-143. 167 Yehuda Bauer: i. m., 137.
