Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Joó András: Világháborús intrikák. A magyar béketapogatózások és az isztambuli színtér fontos mozzanatai, 1942-1944 VI/1421
nek célja a várható szövetséges bombatámadások elhárítása és egy kedvező kiválási alkalom „kiböjtölése" volt. Az egyik iratban rámutattak, egyelőre miért is nem kell sürgetni a magyar vezetést: „Egy további szempont, ha feltételezésem helyes, Magyarország német megszállását még egy kis ideig nem kívánjuk kiprovokálni."92 Pálóczi-Horváth Veressel és később Ujváryval beszélte meg a kapcsolattartásra vonatkozó együttműködés részleteit. A rövidhullámú rádió-összeköttetés által a magyar kormányt újabb tettekre kívánták sarkallni. Veress „indítványozta, hogy az államközi, illetve a hivatalos üzeneteken kívül" Pálóczi-Horváth és az SOE képviselői is lássák el őt tanácsokkal.9 3 Veress úgy vélte, hogy „noha maga a feltétel nélküli megadás is konspirációs ügy, ezen a konspiráción belül egy másik konspirációra is szükség van, mégpedig némi konspirációra közte és az isztambuli angolok között". Született is egy megállapodása a britekkel, amelynek értelmében a szövetségesek az információk egy részét csak Veressel közölték, Kállayval azonban nem. A Budapest-Isztambul üzenetváltásoknak három típusát különböztették meg: 1) a szövetségesek azon üzenetei, amelyet a „magyar kormánynak az angol kormány által" továbbítottak; 2) az SOE illetékes megbízottainak üzenetei a magyar kormányhoz a „részleteket illetően"; 3) Pálóczi-Horváth referens külön üzenetei és tanácsai Veressnek. A részben ma is titkosított SOE dokumentumok egyike szerint Veresst „vérbeli SOE megbízhatóság" jellemezte - jóllehet kódszáma volt, beszervezett ügynök nem lett.9 4 Kállay az isztambuli megállapodást inkább gesztusnak tekintette, amely adott esetben jól kamatoztatható, de nem ad politikai garanciákat. A tárgyalásokat más helyszíneken (Lisszabon, Bern, Stockholm) kívánta folytatni. Ebben a vonatkozásban a britek számíthattak az irántuk rendkívül lojálisnak bizonyuló Veress információira, amelyek alapján — érdekeiknek megfelelően — nyomást gyakorolhattak a magyar kormányra. Veress egyszer rádión értesítette Isztambult Kállay egyik Lisszabonba küldött, Habsburg Ottónak szóló bizalmas levelének tartalmáról. A levél a britek kezére jutott, Kállayt pedig a kapcsolatok megszakítását kilátásba helyezve „rendreutasították".9 5 A konspirációs kapcsolattartásban egyszerre több, ellenőrzést és manipulációt is lehetővé tevő csatorna működött, s nem csupán Isztambulban, hanem más színtereken is. Annak ellenére, hogy Veress nagyon készségesnek bizonyult, Pálóczi-Horváth — utólagos állítása szerint — nem bízott meg benne. Az SOE diplomáciai postával szintén juttathatott leveleket Budapestre, így a magyar kormánynak nem csupán Veress révén, hanem például Válin keresztül is üzenhetett. 1943 májusától Váli hetente két-három alkalommal találkozott Pálóczi-Horváthtal. Együtt értékelték ki a magyar híranyagot is, amit Váli külügyi futárposta útján kapott a brit követségre való „továbbítás végett". Valószínű, hogy Veresst sem Kállayék, 92 Brit külügyminisztériumi feljegyzések (1943. december 11-14.). Közli: Magyar-brit titkos tárgyalások... i. m., 95/c sz. irat. (294.) 93 Pálóczi-Horváth életrajza. ÁBTL, 3.2.4, K-1629/1, 131. 94 Pálóczi-Horváth tanulmánya. ÁBTL, 3.2.5., 0-8-028, 402-403.; Az SOE jelentése (Bari, 1945. január 25.). TNA, HS 4/128. (A fényképmásolatot Ritter László bocsájtotta rendelkezésemre.) 95 Pálóczi-Horváth tanulmánya. ÁBTL, 3.2.5, 0-8-028, 404-405.
