Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Joó András: Világháborús intrikák. A magyar béketapogatózások és az isztambuli színtér fontos mozzanatai, 1942-1944 VI/1421
közlés történt ugyan Lisszabonban, de azzal a britek nem elégedtek meg.89 Pálóczi-Horváthnak a Rákosi-korszakban, fogsága idején készített tanulmánya szerint viszont létezett a feltétel nélküli megadásnak egy Kállay által aláírt példánya is. A dokumentumot állítólag Ujváry Dezsővel küldték ki Isztambulba (vélhetően valamikor 1943 végén). Lehetséges az is, hogy Pálóczi-Horváth tévesen emlékezett vissza, és az előzetes egyeztetések során küldött „feltételes megadás" írásba foglalt üzenetét értelmezte így, ez azonban nem valószínű. Pálóczi-Horváth koronatanúnak tekinthető, hiszen a legközvetlenebb ismeretekkel bírt az 1943. szeptember 9-i eseményekről, amikor is brit részről hivatalos formában közölték a feltétel nélküli megadásról szóló szóbeli jegyzék tartalmát. Erről szólva, külön kiemelte a brit nagykövet azon hangsúlyos közlését, amely szerint kormánya várja a „feltétel nélküli megadás írásos példányát". Kovács Imre szerint — aki egyébként Basil Davidson egyik fontos „szoros" kapcsolata volt 1939-40-ben Budapesten — állítólag Frey és Pálóczi-Horváth is jelen volt a szóbeli jegyzék átadásakor.90 Nem feltételezhető Pálóczi-Horváthról, hogy amennyiben valamely felszólításnak Kállay önkényesen ne tett volna eleget, arról a legélesebb kritikai hangon meg ne emlékezzék. Ezt 1943-ban és később sem mulasztotta el, hiszen a Horthy-rendszer vezetőire a legnagyobb ellenszenvvel tekintett. Az ellentmondások feloldása további források hiányában itt nem lehetséges. Csupán Pálóczi-Horváth börtönévei alatt írt tanulmánya, valamint az elítéltetésével és ügyének felülvizsgálatával kapcsolatos iratanyag állt rendelkezésünkre, amelyek forrásértéke viszont jelentős. Pálóczi-Horváth ugyanis a rövidhullámú kapcsolat teljes jegyzőkönyvét, és még más feljegyzéseit is gondosan megőrizte a háborút követően, és azokat 1948-ban vagy a következő év elején átadta a később az Államvédelmi Hatóságba olvadt HM Katonapolitikai Osztály képviseletében nála megjelent „elvtárs" részére. Ezek nyilvánvalóan több fényt deríthetnének az isztambuli SOE és a Kállay-kormány kapcsolataira. Az átadott dokumentumok alapján - amelyeknek jelenlegi holléte nem ismert - Pálóczi-Horváth kijelentései mindenesetre ellenőrizhetőek voltak.9 1 A titkos fegyverszüneti egyezmény körüli ellentmondások magyarázata minden bizonnyal Kállay és a magyar vezetés újabb és újabb manővereiben, illetőleg Veress többször is tetten érhető — feletteseitől független —, önálló „politikájában" rejlik. A kiugrás esélyeinek latolgatásakor Németország veszélyes közelsége miatt Kállaynak más érdekekre kellett tekintettel lennie, mint a háborút a maguk szempontjából minél kisebb veszteségekkel lezárni kívánó briteknek, ezért a halogató taktikát részesítette előnyben. Érthető, hogy az SOE képviselői a brit érdekeknek megfelelően hol lágyabban, hol keményebben fogalmaztak. Úgy tűnik azonban, hogy pontosan mérték fel a magyar miniszterelnök helyzetét, aki-89 Gellért Andor: i. m., 441-442.; Magyar-brit titkos tárgyalások... i. m., 71-74., ill. 75/b, 78., 80/b, 86/b, 89/b és 94. sz. irat (261-262., 266., 268-270., 276-278., 281-282., 289-290.); Veress javaslatára 1. uo., 95/a. sz. irat. (291-292.), ül. Therfall Robertsnek (1943. december 8.). Idézi: Czettler Antal: i. m., 332-334. 90 Pálóczi-Horváth tanulmánya. ÁBTL, 3.2.5., 0-8-028, 400., 403. L. még Kovács Imre: Magyarország megszállása. Toronto, Vörösváiy, 1979. 22-23. Vö. George Pálóczi-Horváth: i. m., 112-113. 91 Dátum és pontosabb adatok nélküli feljegyzés, ÁBTL, 3.2.4., K-1629/1, 381/15. sz.
