Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Joó András: Világháborús intrikák. A magyar béketapogatózások és az isztambuli színtér fontos mozzanatai, 1942-1944 VI/1421
tólag a románok is „lepénzelés" révén biztosítottak maguknak befolyást — bőven tárgyalta az ügyet.3 3 Az isztambuli színtéren brit és amerikai részről inkább a hírszerzési és katonai együttműködés lehetőségeit keresték. Az angolszász szövetségesek érdeklődése a német hadigépezet gyengítésére irányult. Kállay viszont politikai természetű megállapodást kívánt elérni, megpróbálván elkerülni a kötelezettségvállalásokat és a kusza titkosszolgálati hálókat. A fő vonalat kezdettől Portugáliába, illetve Svájcba tette volna és az ügyeket olyan megbízható diplomatákon keresztül szerette volna intézni, mint Wodianer Andor lisszaboni követ vagy a nagy tekintélyű Bakach-Bessenyey György.3 4 Wodianernek a lengyel emigráns kormány felé kiépített (1942 februárjától fennálló) kapcsolata igen fontos volt, és Lisszabonon keresztül tartotta a kapcsolatot Kállay az Amerikában tartózkodó Eckhardt Tiborral és Habsburg Ottóval is. A törökországi színtérre bizalmatlanul, gyanakodva tekintett, s inkább Nyugaton kívánt kapcsolatokat kiépíteni. Később rá kellett döbbennie arra, hogy számottevő politikai eredményeket sehol sem várhat - az információk kiszivárgása pedig mindenütt jellemző.35 A kutatásaink során megismert források tükrében úgy tűnik azonban, hogy Magyarország titkos kapcsolatairól általában nem szivárgott ki több információ, mint más tengelyszövetségesek hasonló próbálkozásairól. A németeknek rendszerint pontos és jó értesüléseik voltak, de a nem épp visszafogott brit sajtó szintén tálalt információkat egyes „titkos" tárgyalásokról, olykor csaknem szórói-szóra közölve tartalmukat.3 6 Azt, hogy Magyarország és Horthy távolodott Németországtól, például maga a The Times 1943 augusztusában megjelent egyik írása taglalta, amelyre a lisszaboni román követ gyorsan fel is hívta német kollégája figyelmét.3 7 Júliusban a magyar kiugrási szándékról szóló cikk jelent meg a török sajtóban, amelyben titkos üzenetek tartalmára lehetett ráismerni, az egyik isztambuli lap a New York Times kairói újságírójának táviratára hivatkozott. Némely tárgyalást feltehetőleg politikai érdekek miatt „szellőztettek", de megeshetett az is, hogy a diplomaták bizalmába férkőző német kémhölgyek egyike szállított híreket.3 8 33 Ujváiy Szegedy-Maszákhoz (1943. augusztus 21.). Magyar Országos Levéltár (MOL), Külügyminisztérium, Politikai Osztály reservált iratai (K 64), 99. cs., 1943-41-455. sz.; A szakadék szélén... I. m., 9. sz. tájékoztató (1943. december 10.). (96-102.) 34 Kállay Miklós: i. m., II. köt., 119., 142-143. 35 Uo. 144.; Szegedy-Maszák Aladár: i. m., II. köt., 312-315.; Kállay Barczához (1943. július 31.). MOL, Kisebb családi fondok, Bakach-Bessenyey György irathagyatéka (P 2066), 1. dob., 17. dosszié, 577. p-tól. (Nem autentikus iratok angol fordításban, a pontos eredet megjelölése nélkül. Az eredeti iratok alapján készült összeállítás valószínűleg a Kállay-emlékiratok elkészítéséhez szolgált segítségül.); Wodianer Ghyczyhez (1944. január 10.) és Habsburg Ottó Károly Lajos főherceghez (1944. február 11.). Közli: Magyar béketapogatódzások az Egyesült Államokban, Dokumentumok a Lisszaboni Magyar Követség titkos levéltárából. Közread., bev. Vida István, Urbán Károly. Kritika. 1985/3. sz. 20. és 25/a irat (31. és 33.).; Bakach-Bessenyey feljegyzése (1943. december 30.). MOL, P 2066, 1. dob., 7. dosszié. 36 Hitler hatvannyolc tárgyalása, 1939-1944. I-II. köt. Vál., jegyz., bev. Ránki György. Budapest, Magvető, 1983. II. köt, 41. sz. irat (78-Sl.); Kállay Miklós: i. m, I. köt, 207-209, uo, II. köt, 144, ill. 273. jegyz.; Kállay Barczához (1943. július 31.). MOL, P 2066, 1. dob. 17. dosszié, fol. 577. p-tól. 37 Killinger távirata Bukarestből (1943. augusztus 23.). MOL, Mikrofilmtár (X), 5057/11058. tek. (Auswärtiges Amt.) 38 Eckhardt Tibor: Visszaemlékezések, 1941-1943. Szerk. Kádár Lynn Katalin. Budapest, L'Harmattan, 2008. 378.; Újpétery Elemér: Végállomás Lisszabon. Hét év a magyar királyi külügy szolgálatában. Budapest, Magvető, 1987. 210.
