Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Sebestyén Elemér - Szabó Péter: Magyar katonai közigazgatás Észak-Erdélyben és a Székelyföldön 1940 őszén VI/1383
anyagok beszerzésével számos kifosztott, termelésében visszaesett, értékesítési nehézségekkel küzdő észak-erdélyi gyárat és üzemet tartott életben, amelyek így nem kényszerültek munkásaik elbocsátására. Ugyancsak a katonai közigazgatás javára lehetett írni, hogy a szegényebb néprétegek felemelését, a menekültek ellátását és gondozását, a munkák folytonosságát, illetve a megfelelő munkabérek megállapítását célzó és elősegítő rendelkezéseivel erős szociális érzékenységéről tett tanúbizonyságot. Állam- és közrendészeti eljárásai is többnyire szükségesnek bizonyultak, amennyiben azok az átalakulás még zilált, rendezetlen időszakát kihasználó kétes elemek (valutaüzérek, árdrágítók, ügynökök stb.), illetve az új hatalom ellen szervezkedők ellen irányultak. A magyar politikai és katonai vezetés közötti ellentétek — különösen a Teleki miniszterelnök és a Honvéd Vezérkar főnöke között megromlott viszony — azonban jelentős mértékben megnehezítették a katonai közigazgatás munkáját és kölcsönös vádaskodásokat szültek. A kormánymegbízottak arra panaszkodtak, hogy a katonai parancsnokok általában a melléjük beosztott polgári közigazgatási előadók véleményét semmibe véve hozták meg rendelkezéseiket,13 7 a katonai vezetés viszont a kormány és a minisztériumok által delegált közigazgatási tanácsadók szakértelmét és megbízhatóságát bírálta, sőt megvesztegethetetlenségüket is kétségbe vonta.13 8 Werth több ízben kijelentette és rendeletben is rögzítette, hogy a katonai közigazgatás alatt álló területen sem a kormány, sem pedig a minisztériumok nem intézkedhetnek önállóan, ebbéli szándékaikat minden esetben „utasítás formájában" közöljék a katonai vezetéssel.139 Többször előfordult az is, hogy a katonai közigazgatási feladatok megítélésében és végrehajtásában a kormány és a katonai vezetés eltérő álláspontot képviselt. Ellentétes szándékok mutatkoztak a katonai közigazgatás polgári személyzetének kiválasztásában, a dél-erdélyi és ókirályságbeli magyar menekültek állami alkalmazásba helyezésében, valamint a polgári közigazgatási előadók, szaktanácsadók szerepének elbírálásában. A katonai közigazgatás viszonylag hosszú ideig, három hónapig tartó működése inkább negatívan befolyásolta tevékenységének megítélését. Jóllehet egyes katonai parancsnokok téves és törvénytelen rendelkezéseit még időben korrigálni lehetett, de például az igazságszolgáltatás működésének huzamosabb ideig történő, csaknem teljes szüneteltetése miatt a visszatért területen bizonyos fokú jogbizonytalanság állott be. A büntető igazságszolgáltatást ugyanis a katonai közigazgatás ideje alatt elkövetett katonai és polgári bűncselekmények tekintetében a katonai büntető bíróság látta el, s a rendőri büntető bíráskodás feladatainak ellátása is a katonai parancsnokokra hárult. Polgári ügyekben a peres és nem peres eljárás esetén a katonai büntető bíróság csak az elkerülhetetlenül szükséges eljárási cselekményeket végezte el. A tartózkodási 137 Papp József jelentése Telekinek (1940. december 17.). MOL, K 53, 1. dob., I. tétel, 561/ 1940. sz. 138 A Honvéd Vezérkar főnöke észrevételei és utasításai az 1940. október 4-11. között Kárpátalján és Észak-Erdélyben tartott szemleútjával kapcsolatban (1940. október 13.) HL, VKF, 238. dob., Ein. 1. o., 4908/1940. sz. 139 Uo.
