Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Sebestyén Elemér - Szabó Péter: Magyar katonai közigazgatás Észak-Erdélyben és a Székelyföldön 1940 őszén VI/1383
helyüket gyakran változtató katonai büntető bíróságok hadbírói és internálási ügyekben a hiányos nyomozati munka miatt szükségképpen felületes döntéseket hoztak.14 0 Az észak-erdélyi területen bevezetett magyar katonai közigazgatás szerepét és működését részben a vezetők tevékenysége alapján ítélték meg. Miután a honvédség alakulatai az újonnan birtokba vett országrész megszállását követően is mozgósított állapotban maradtak, a katonai közigazgatás élére többnyire katonai pályafutásukat befejezett, nyugállományból visszahívott, javarészt erdélyi származású vagy kötődésű tábornokokat és törzstiszteket neveztek ki. Ok ugyan jó szándékkal vállalták el megbízatásukat, de teherbírásuk és hozzáértésük jócskán hagyott kívánnivalót. „A katonai közigazgatás vezetői, jóllehet határozott jóakarattal működtek, több melléfogást csináltak, aminek oka részben az volt, hogy nem ismerték az érvényben levő jogszabályokat és nem követték a magyarság tapasztalt és bevált vezetőinek tanácsait, hanem különböző olyan egyénekre hallgattak, akik lehettek ugyan jó magyarok, de véleményeiket bizonyos egyéni sérelem, bosszúvágy, gyűlölet, vagy revans-gondolat befolyásolta és éppen ezen okok miatt személyi és tárgyi tekintetben nem adhattak olyan véleményt, amely megegyezett azon elvekkel, melyeket Teleki Pál miniszterelnök erdélyi konferenciái alkalmával több ízben kifejezésre juttatott"14 1 - vélekedett róluk 1940 decemberében Hlatky Endre kormánymegbízott, Nagyvárad későbbi főispánja. Némelyik parancsnok működését egyfajta kettősség jellemezte. Mély emberbarátságtól vezérelve kötelességüknek érezték a szegényebb magyar néprétegek felkarolását, segélyezését és munkalehetőséghez juttatását. Ugyanakkor az Utasítás által előírt rendelkezéseket esetenként figyelmen kívül hagyták, figyelmen kívül hagyták, hogy intézkedéseik csupán ideiglenes hatályúak lehetnek, saját felelősségükre hivatkozva gyakran nem igényeltek segítséget döntéseik meghozatalában, a nemzetiségekkel szemben meglehetősen tapintatlanok voltak, s olykor magánjogot sértő határozatokat is hoztak, amelyeket aztán hasonló intézkedések követték a román fennhatóság alatt maradt magyarsággal szemben. Leginkább Rajnay Károly tábornoknak, Nagyvárad katonai közigazgatási parancsnokának három hónapos működése volt példa erre. Rajnay a város szegény, munka nélkül maradt lakosainak megsegítését szívügyének tartotta. A Fővezérségtől igényelt 250 000 pengős utcarendezési hitel több mint 600 munkanélküli azonnali munkába állítását tette lehetővé.14 2 Fellépett az árdrágítók ellen, s a reális munkabérek megállapítása érdekében eljárt a munkáltatóknál. Ugyanakkor azonban számos magánjogot érintő sérelmes döntést is hozott. Többek között a nagyváradi nagyszálló, kávéház és vendéglő, valamint a szikvízgyár és az ecetgyár tulajdonosainak elmozdítását követően az említett ingatlanok és gyárak hatósági leltározását rendelte el, hatósági vezetőket neve-140 Hlatky Endre: Észleletek a katonai közigazgatásról (Nagyvárad, 1940. december 13.). MOL, K 53, 1. dob., I. tétel, 561/1940. sz. 141 Hlatky Endre: A katonai közigazgatás hiánya és hibái (1940. december). MOL, K 53, 1. dob., I. tétel, 561/1940. sz. 142 Erdélyi Néplap, 1940. október 27. 6.
