Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Sebestyén Elemér - Szabó Péter: Magyar katonai közigazgatás Észak-Erdélyben és a Székelyföldön 1940 őszén VI/1383
A menekülteket tilos volt munkanélküliként segélyezni, legfeljebb az első napokban kaphattak némi természetbeni (élelem és ruha) segélyt. Ez alól csak a teljesen munkaképtelenek képeztek kivételt.13 2 Gondot okozott viszont, hogy a menekültek többsége végzettségének, korábbi foglalkozásának megfelelő állást várt a hatóságoktól, s más jellegű munkát nem szívesen vállalt. A marosvásárhelyi menekültügyi hivatal szeptember 24-én megjelent hirdetménye például arra hívta fel a figyelmet, hogy a menekültek számára fenntartott 1500 lóápolói munkára csupán 86-on jelentkeztek. E hirdetmény végén az alábbi olvasható: „Figyelmeztetjük a menekültek munkás csoportját, hogy akik a közmunkában nem akarnak részt venni, azok részére se lakást, sem élelmi jegyet nem bocsátunk ki."13 3 A menekültek megtámogatását, talpra állítását célzó kormányzati törekvések — a megfelelő munkalehetőségek szűkössége ellenére — a következő években általában eredményesnek bizonyultak. Az ezzel kapcsolatos égető problémák a katonai közigazgatás időszakában és az azt követő zord téli hónapokban azonban a magyar politikai és katonai vezetés legsúlyosabb megoldásra váró problémái maradtak. * 1940. november 26-án plakátokon és az újságok címoldalain13 4 hozták a lakosság tudomására, hogy éjjel 12 órakor megszűnt a katonai közigazgatás. A polgári közigazgatás aznap életbe is lépett, a városi és vármegyei tisztviselők letették az esküt és elfoglalták hivatalaikat.13 5 A katonai közigazgatás személyzete még tíz napig maradt szolgálatban, ez alatt az idő alatt adták át hivatalaikat a polgári hatóságoknak. Ezt követően a legtöbb városban — legfőképpen azokban, ahol a katonai közigazgatási parancsnokok tevékenységével meg voltak elégedve — rendezvényeket, estélyeket szerveztek, ahol a katonai közigazgatás vezetőit elbúcsúztatták.13 6 A katonai közigazgatás működéséről — leginkább annak megszűnése után — számos kritika, de olykor elismerés is megfogalmazódott. Kedvezően értékelték, hogy a honvédség — saját személyi- és eszközállományának segítségével — gyors és bürokratizmustól mentes intézkedéseivel számos problémát, szervezési nehézséget oldott meg. Vitathatatlan érdemei voltak a helyi lakosság súlyos élelmezési gondjainak megoldásában, a megakadt mezőgazdasági betakarítási munkálatok megtámogatásában és felgyorsításában (lovak, gépjárművek, munkaerő biztosítása), a rossz minőségű erdélyi utak kijavításában, illetve a létfontosságú közellátási célokat szolgáló tehergépkocsi-forgalom megszervezésében és irányításában. A honvédség ezenkívül hitelek nyújtásával, nyers-132 a Maros-Torda vármegyei katonai közigazgatási parancsnokság rendelkezése a „Menekültek támogatása" tárgyában. (Marosvásárhely, 1940. szeptember 21.). (142/kat. közig. 1940.) ANDJM, PJM, CM 1940, document 142, fila 3. 133 Reggeli Újság, 1940. szeptember 24. 3. 134 Reggeli Újság, 1940. november 26. 1. 135 Bethlen Béla: i. m. 32. 136 Székely Újság, 1940. december 1. 1.
