Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Sebestyén Elemér - Szabó Péter: Magyar katonai közigazgatás Észak-Erdélyben és a Székelyföldön 1940 őszén VI/1383
maradásra buzdító felhívásokat tett közzé, s mint már említettük, az átmenekült köztisztviselők alkalmazásának megakadályozására törekedett. A menekültáradatot azonban nem lehetett megállítani, a kormány ennélfogva engedményre kényszerült. A menekültek gondozásának megszervezését a katonai közigazgatás mindvégig kiemelt feladatként kezelte.11 8 Az 1. hadsereg parancsnokság katonai közigazgatási csoportjának 97/kat. közig, rendelete értelmében Maros-Torda vármegye katonai közigazgatatási parancsnoksága szeptember 21-én az alábbiakra utasította az érintett járási és városi katonai közigazgatási parancsnokságokat: „A menekültek fogadására, nyilvántartására és gondozásuk technikai megszervezésére a községekben és a városokban Menekültgondozó Bizottságok alakuljanak, vagy ennek lebonyolítására valamelyik helyi társadalmi jótékonysági egyesület kérendő fel. Ez a bizottság, vagy egyesület az odaérkezett menekültek adatait feljegyzi [...], elhelyezésükről, hiányos ruházat kiegészítéséről, élelmezésükről társadalmi gyűjtés útján gondoskodik. Arra kell törekedni, hogy ez a segítség csakis az első napokra szorítkozzék, a menekült lehetőleg itt élő rokonaihoz, ismerőseihez utazzék."11 9 A menekülteknek a rokonságuknál, illetve ismerőseiknél történő elhelyezésére leginkább a Székelyföldön adódott lehetőség.12 0 A fedél nélkül maradtakat a katonai közigazgatási szervek kezdetben ideiglenes szállásokon (iskolákban, középületekben, magánházakban stb.) igyekeztek elhelyezni. A városokba érkezett menekültek ideiglenes elszállásolására a környékbeli falvak segítségét, elhelyezési lehetőségeit is megpróbálták igénybe venni. A Maros-Torda vármegyei katonai közigazgatási parancsnok szeptember 19-i jelentésében például arról számolt be, hogy az „Erdélyi Gazdasági Egyesülettől [...] címeket kaptunk, mint olyan községi vezető személyekét, akik valószínűleg befogadnának egy-két menekültet, illetőleg segédkeznének azok elhelyezésében. A menekültek számára szállást, — mely padláson, szalmában is lehet, — kérünk kb. két hétre azon reményben, hogy ezen idő után sikerül helyben fizetett munkát találniuk."12 1 118 A Honvéd Vezérkar főnökének a menekültkérdéssel kapcsolatos álláspontjáról az alábbiak olvashatók az erdélyi szemleútjáról készült 1940. október 13-i feljegyzésben: „A VKF-e [Honvéd Vezérkar főnöke] véleménye, hogy a menekülteket be kell fogadnunk, nem tehetjük ki őket a határon való hosszas hányódásnak, mint ahogy az a múltban Szlovákiával szemben történt. Amennyiben a VKF-e állásfoglalását a kormány magáévá teszi, úgy egyidejűen kormánydöntés szükséges arra vonatkozóan is, hogy a menekültek maradjanak a felszabadított területeken, vagy pedig a Csonkaországban telepített táborokba nyerjenek ideiglenes elhelyezést? Ónagyméltósága véleménye az, hogy a menekülteket a Csonkaország területén létesítendő gyűjtőtáborokba kell hátraszállítani. Itt prioráltatni és megbízhatóság szerint csoportokba osztani, majd imperativ módon a felszabadított területeken, megélhetésük egyidejű biztosítása mellett elhelyezni." HL, VKF, 238. dob., Ein. 1. o., 4908 /1940. sz. 119 Maros-Torda vármegye katonai közigazgatási parancsnokságának utasítása a „Menekültek támogatása" tárgyában. (Marosvásárhely, 1940. szeptember 21.) ANDJM, PJM, CM 1940, document 142, fda 3. 120 A csíkszentmártoni járási katonai parancsnok 1940. október 17-i rendelkezése a „Menekültekkel való bánásmód" tárgyában. ANDJH, PJC, AMO 1940, 1840/sgt. sz.; A gyergyószentmiklósi városi katonai parancsnokság 1940. október 19-i kimutatása a városba érkezett menekültekről. Uo., 1928/sgt. sz. 121 ANDJM, PJM, CM 1940, dosar 33, fila 24.
