Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Sebestyén Elemér - Szabó Péter: Magyar katonai közigazgatás Észak-Erdélyben és a Székelyföldön 1940 őszén VI/1383
A menekültek elhelyezésére rövidesen két nagy mozgó-, elosztó, és gyűjtőtábort létesítettek Szászfenesen (102. sz.), illetve Szamosfalván (103. sz.), melyeket még szeptember hónapban Marosvásárhelyen (101.), Csíkszerdában (105.) és Szatmárnémetiben (107.) újabb táborok megnyitása követett. A későbbiek során e célokra vették igénybe a püspökladányi 106. számú gyűjtőtábort is. A táborok szűkös befogadóképessége miatt még hosszú ideig jelentős számú menekült elhelyezését kellett másképpen megoldani. „A szamosparti és szászfenesi gyűjtőtáborokban összesen 3000 menekült van összezsúfolva. Ezekben a táborokban már nem is lehet több menekültet elhelyezni. A Kolozsváron nyilvántartott 16 775 menekült közül 4978 van ideiglenesen elhelyezve. [...] A menekültügyi hivatal a lapok útján felhívást intézett a társadalomhoz, hogy minden felesleges lakható helyet bocsássanak a menekültek rendelkezésére"122 - tudósított az Erdélyi Néplap október 10-i száma. A katonai közigazgatás október 15-i kimutatása szerint a legtöbb menekült Kolozsvárott és környékén gyűlt össze. Ennek következtében a kolozsvári lakbérek annyira megemelkedtek, hogy Beck Albert ezredes, a város katonai közigazgatási parancsnoka szeptember 28-án elrendelte, a lakásokat csak a beszállásolási hivatal jóváhagyásával lehet bérbe adni, október 1-jei hatállyal pedig a lakbérek árának 30%-os csökkentéséről is intézkedett.123 Sokan települtek be más nagyvárosokba (Nagyvárad, Marosvásárhely), valamint a székely vármegyékbe is. Beszterce-Naszód vármegyében viszont, ahol a magyarság számaránya amúgy is alacsony volt, csupán 9 menekültet tartottak nyilván. Október 15-én a visszatért területen összesen 49 302, az anyaországban pedig 9884 dél-erdélyi, illetve ókirályságbeli magyar menekültet tartottak nyilván.12 4 A katonai közigazgatás időszakában jelentős volt az Észak-Erdélyből eltávozott, illetve kiutasított románok száma is. Már a területátadás előtt létrehozták Romániában az Észak-Erdélyi Menekültügy Hivatalt, melynek adatai szerint 1940. szeptember-novemberben 68 750 menekült távozott az újból magyar fennhatóság alá kerülő országrészből. Havi megoszlás szerint szeptemberben 7691, októberben 30 070, novemberben pedig 30 989 észak-erdélyi, javarészt állami alkalmazásban állt, román nemzetiségű polgár hagyta ott lakhelyét.12 5 A magyar kormány 1940. október 11-én határozott az Országos Menekültügyi Kormánybiztosság felállításáról. Vezetője, dr. Bonczos Miklós belügyi államtitkár első tevékenységeként a Honvéd Vezérkar főnökével egyetértésben 122 Erdélyi Néplap, 1940. október 10. 3. Az idézetben az erdélyi Magyar Párt keretében működő menekültügyi hivatalról van szó. 12J Beck Albert ezredes, Kolozsvár thjf. város katonai parancsnokának 1940. szeptember 28-i hirdetménye és október 1-jei rendelete. Országos Széchényi Könyvtár, Plakát- és kisnyomtatványtár. Szöveges plakátok. 124 Tájékoztató... I. m. 34. Az erdélyi polgári menekültek anyaországi táborai, szálláshelyei közül Püspökladány, Berettyóújfalu, Nagyléta, Szerencs, Somlószőllős, Bakonyoszlop és Tab, míg a katonaszökevény menekültek fogadására Losonc működött a legnagyobb létszámmal. L. uo. 125 Mihai Fatu - Mircea Musat - Oliver Lustig - Ion Ardeleanu - Gheorghe Badea - Ludovic Vajda: Teroare horthysto-fascistá ín nord-vestul Romániei, septembrie 1940 - octombrie 1944. Bucure§ti, Editura Politica, 1985. 143. E kötet szellemiségével és nézeteivel ugyan nem tudunk egyetérteni, de a katonai közigazgatás időszakában eltávozott, illetve kiutasított észak-erdélyi román nemzetiségűek közzé tett létszámadatai valósnak tűnnek.
