Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Sebestyén Elemér - Szabó Péter: Magyar katonai közigazgatás Észak-Erdélyben és a Székelyföldön 1940 őszén VI/1383
Ezen utóbbi rendelkezések az elemi népiskolákra és a középiskolákra egyaránt vonatkoztak. Marosvásárhelyen a református és a római katolikus főgimnáziumot, Szászrégenben pedig a római katolikus algimnáziumot hozta kedvezőbb helyzetbe a „rivális" állami tanintézmény megszüntetése. A román főhatalom idején bezárt egyházi iskolákat, ahol igény volt rájuk, újjászervezték. Többek között újraindult az oktatás a marosvásárhelyi református leánygimnáziumban, a kézdivásárhelyi római katolikus, a nagyváradi premontrei, valamint a máramarosszigeti és a székelyudvarhelyi református fiúgimnáziumokban, továbbá a gyergyóditrói római katolikus polgári iskolában is.10 5 Az állami iskolákban ingyenes volt az elemi oktatás, a tanulóktól 1 pengő beíratási díjon kívül egyéb díjat szedni nem volt szabad, a szegényebb tanulók pedig még ez alól is mentesültek. A tanintézetek működésüket az előző tanév tanterve szerint folytatták, kivéve a magyar nyelvet és a magyar nemzetismereti tantárgyakat (történelem, földrajz, alkotmánytan), melyeket külön megállapított tantervek szerint kellett tanítani.10 6 Novemberben Marosvásárhely, Kolozsvár és Szatmárnémeti központtal három tankerületet létesítettek, Bihar vármegyét pedig a debreceni tankerülethez osztották be.10 7 A legnagyobb problémát — főleg a román nemzetiségű vidékeken — a tanítóhiány okozta. Maga Werth Henrik vezérezredes is megjegyezte máramarosi szemleútján, hogy „a városi tanszemélyzet megvan, az iskolai oktatás a városban X. hó 15-től megkezdődött. Vidéken azonban nem, mert a tanszemélyzet nem áll megfelelő számban rendelkezésre, [...] kb. 40%-a hiányzik".108 A nagyszámban elmenekült vagy elüldözött tanítók helyét elsősorban helybeli nyugdíjas tanítókkal, tanítónövendékekkel, érettségizettekkel, sőt egyes helyeken „értelmiséghez tartozó" asszonyokkal10 9 próbálták pótolni. A tanítóhiány súlyosságát jellemezte továbbá, hogy végső megoldásként az anyaországból is toboroztak érettségizett munkaerőt. Ókét azután jelentkezésük sorrendjében osztották be a megüresedett tanítói állásokra, ami olykor meglehetősen furcsa szituációkat is eredményezett. Ilyen módon került például „egy Győrben élő úri család leánykája, Győrből egyenesen Ciblesfalvára (Suplani). Hogy ez a »levegőváltozás« mit is jelentett, csak az tudja megérteni, aki a körülményeket ismeri. A helység az utolsó vasúti állomástól egy egész napi szekerezésnyire volt, közvetlenül a Cibles hegység lábainál (1850 m), egyben az utolsó település, 100%ban román lakossággal. Az új tanítónő oda megérkezve senkivel sem tudta magát megérteni. Végre előkerült egy öreg román, aki az első világháborúban a honvédségnél szolgált és így keveset tudott magyarul: ez lett a tolmács. Szállást, ellátást a falu szélén az őserdő mellett kapott egy szegény, öreg özvegyasszonynál. [.. .1 A háziasszonyával csak kézjelekkel értekezett, ugyanúgy tanítványaival is. Eredmény persze nulla"11 0 - írta visszaemlékezésében Bethlen Béla 105 Tájékoztató... I. m. 97. 106 A 24024/1940-V K. M. sz. rendelet szövegét közli: Budapesti Közlöny, 1940. október 6. 2. 107 A 7880/1940-M. E. sz. rendelet szövegét közli: Budapesti Közlöny, 1940. november 10. 1. 108 HL, VKF, 238. dob. Ein. 1. o„ 4908/1940. sz. 109 Tájékoztató... I. m. 98. 110 Bethlen Béla: i. m. 46.
