Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Sebestyén Elemér - Szabó Péter: Magyar katonai közigazgatás Észak-Erdélyben és a Székelyföldön 1940 őszén VI/1383
nagyobb összegű megajánlásaikat közvetlenül a bizottság Központjához kérem."9 6 Néhány vármegyében és Kolozsváron a Magyar Népközösségnek — a romániai magyarság 1938 utáni egyetlen legális érdekképviseleti szervezetének — helyi szervezeteit, az ún. Tízes Szervezeteket is be akarták vonni a szociális tevékenységbe. A katonai közigazgatás azonban ebben a kérdésben merev, elutasító álláspontot képviselt,9 7 mert a Magyar Népközösséget a román kormány által életre hívott „bábszervezetnek" tekintette. Ezért Teleki miniszterelnök, hogy ne súlyosbítsa a meglévő ellentéteket, szeptember közepétől anyaországi mintára Észak-Erdélyben is Nép- és Családvédelmi Bizottságokat állíttatott fel. Jóllehet a bizottságok új szervezetként kezdték el működésüket, tagjaik legtöbbször a Magyar Népközösségben szociális munkát folytató személyek, s a helyi jótékony egyesületek és egyházak vezetői közül kerültek ki.9 8 Az egyházakkal és a hasonló rendeltetésű román egyesületekkel nem kívántak kapcsolatot létesíteni.9 9 Az Erdélyi Szociális Szervezet, valamint a Nép- és Családvédelmi Bizottságok a katonai közigazgatás megszűnte után is folytatták munkájukat, sőt érdemi tevékenységüket leginkább ezen időszakban fejtették ki. Oktatás, sajtó, kultúra Erdélyben, az első világháború utáni impériumváltást követően a magyar nyelvű állami iskolákat rövid idő alatt felszámolták. Az anyanyelvű oktatás a felekezeti iskolákba szorult vissza, ugyanakkor azokban a helységekben is létesítettek állami iskolát, ahol előtte csak felekezeti iskola működött. Ha a magyar szülők anyanyelvükön akarták taníttatni gyerekeiket, akkor ez több pénzükbe került, mivel a felekezeti iskolákban a tandíjat magasabban állapították meg, s ezt a költséget a gazdasági válság (1929-1934) okozta elszegényedés miatt csak kevés család tudta vállalni. Emiatt még Székelyföldön is megnőtt a román tannyelvű állami iskolákba beíratott gyerekek létszáma, ami azzal a következménnyel járt, hogy a főhatalom kizárólag román pedagógusokat helyezett ezen tanintézményekbe. Előrelátható volt, hogy az újabb hatalomváltással a román nemzetiségű tanszemélyzet javarésze nem marad Észak-Erdélyben, s nagyon sok iskola marad tanító nélkül. A tanügyi kérdések ideiglenes rendezése igen nagy gondot okozott a katonai közigazgatásnak. Miután a honvédség közvetlenül az iskolaév megkezdése előtt vette birtokba a visszacsatolt területeket, az iskolakezdés október 15-ben megállapított határidejét nem tudták betartani Észak-Erdély valamennyi tanintézetében. A tanszemélyzet pótlása és az egyes iskoláknak a magyar oktatási rendszerbe való bekapcsolása időt követelt. Ezenkívül voltak olyan honvédala-96 Erdélyi Néplap (Nagyvárad), 1940. október 8. 4. 97 Kivételek természetesen akadtak. Nagykárolyban például a város iparosságának ügyeit az Ipartestület működésének megkezdéséig a városi katonai parancsnokság által kinevezett „Iparos Tízes Bizottság" vezette. Elnöke Kovács K. Félix mészáros volt. Szatmármegyei Közlöny (Nagykároly), 1940. november 13. 4. 98 Hámori Péter: Produktív szociálpolitika a visszacsatolt északi és erdélyi területeken. II. Magyar Szemle, 2006/3-4. 100. 99 Utasítás... I. m. 47.
