Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Sebestyén Elemér - Szabó Péter: Magyar katonai közigazgatás Észak-Erdélyben és a Székelyföldön 1940 őszén VI/1383
sabb árait szintén az egyes katonai közigazgatási parancsnokok állapították meg.7 2 A rögzített árak betartásának kezdeti hiányos ellenőrzése miatt egyes helyeken kirívó visszaéléseket lehetett tapasztalni. A termelők a 24 pengős mázsánkénti búzaár megállapítása idején 31 pengőt is elkértek a kolozsvári hetipiacon.7 3 Az árakat a katonai közigazgatási parancsnokok a későbbiek során razziák által igyekeztek ellenőrzés alatt tartani. Október közepéig csak Kolozsváron 25 kereskedő engedélyét vonták be ideiglenesen árdrágítás vétsége miatt.74 A közellátás irányítói a katonai parancsnokságokhoz beosztott közélelmezési és közellátási előadók, végrehajtó szervei a vármegyei, városi vagy járási parancsnokságoknál a Közélelmezési Hivatal, a községekben pedig a jegyzőségek voltak. Munkájukat azonban — a helyi alkalmas tisztviselők hiánya, a jegyzőségek sokirányú elfoglaltsága, illetve a kijelölt tisztviselői kar járatlansága miatt — sokfelé csak mintegy háromhetes késéssel tudták elkezdeni. Az árukészlet-kiutalások irányítása (szállítás, átvétel, raktározás, megőrzés, szétosztás) a katonai parancsnokokra hárult, akiknek tevékenységéhez sem alkalmazottak, sem szabadon mozgatható tőke, sem pedig a szükséges szállító- és tárolókapacitás nem állt rendelkezésre.7 5 A nagyfokú hiányok szükségessé tették a készletgazdálkodási rendszer bevezetését. Mindazon cikkeknél, melyek korlátozott mennyiségben álltak rendelkezésre, fejadagrendszer alapján állapították meg az ellátási szükségletet. Ezt a rendszert a cukor- és a petróleum-ellátásban alkalmazták; a háztartások a nekik kiosztott jegyek ellenében a körzetek szerint kijelölt kereskedőknél vehették fel fejadagjukat.7 6 A városokban a cukorfejadag mennyisége heti 12 dkg, a falvakban pedig 7 dkg volt.7 7 Már birtokbavételének első napjaiban nyilvánvalóvá vált, hogy a visszatért terület jelentős hiányt szenved a közszükségleti cikkek terén. A folyamatos ellátást csakis az anyaország biztosíthatta. A szükségletek felmérését követően a Honvéd Vezérkar főnöke katonai közigazgatási osztályán október végén a következőképpen állapították meg a szállítások fontossági sorrendjét: „a 4 székely megye (Maros-Torda, Háromszék, Csík és Udvarhely) elsőrendű közszükségleti cikkekkel 1941. április 30-ig bezárólag 100%-ig, a két nehezen megközelíthető megye (Beszterce-Naszód és Máramaros) az elsőrendű közszükségleti cikkek legfontosabbjaival 50-60%-ig látassanak el, míg az ország vasúti hálózatával szorosabb összeköttetésben álló 5 megye (Kolozs, Szilágy, Szolnok-Doboka, Szatmár és Bihar) ellátását a szabad kereskedelemre kell bízni."7 8 72 Reggeli Újság, 1940. szeptember 28. 2. 73 Tájékoztató... I. m. 93. 74 Keleti Újság, 1940. október 18. 4. 75 Tájékoztató... I. m. 62. 76 Keleti Újság, 1940. szeptember 17. 8. 77 Uo, 1940. szeptember 18. 4.; Szentistvány József ezredes, a kézdivásárhelyi járási katonai parancsnok jelentése a „Lakosság panaszai az élelmezési nehézségek miatt" (Kézdivásárhely, 1940. november 2.) ANDJC, PJTS, Fond 9, dosar 168/1940. 78 A Honvéd Vezérkar főnöke katonai közigazgatási osztályának terve, elképzelése a „Székelyföld és a felszabadult keleti részek ellátása" tárgyában (13381/Vkf. kat. közig. 1940.), melyet 1940. október 28-án küldött el a honvédelmi miniszternek. HL, VKF, 248. dob. Ein. 1. o, 1940. sz. n.
