Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Sebestyén Elemér - Szabó Péter: Magyar katonai közigazgatás Észak-Erdélyben és a Székelyföldön 1940 őszén VI/1383

közvetítésével a losonci katonai internálótáborba szállították. A Dél-Erdélyből vagy az ókirálysági területről menekült polgári személyekre ugyanez az eljárás várt, letelepedésükről később a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság döntött. Akiknek megélhetésük és lakásuk biztosítva volt, s helybéli rokonságuk felelősséget vállalt értük, azokat a katonai közigazgatási parancsnokságok ideiglenesen letelepíthették. Amennyiben ezen feltételeik nem voltak adottak, anyaországi táborokba kerültek. Később engedélyezték a menekültek anyaországi hozzátartozóiknál történő elhelyezését is.3

2

„Magyar és csángó fajú menekültekkel [...] kivételesen jól kell bánni" - olvasható az 1. hadsereg katonai közigazgatási csoport parancsnoksága 1940. október 25-i rendelkezésében. Ez az irat az alábbi betelepültek sorsáról is rendelkezett: „Vasgárdistáknál, kommunistagyanús és egyéb megbízhatatlan egyénekkel letartóztatásuk esetén a további eljárás a közbiztonsági hatóság dolga. Román illetékességgel bíró ily egyéneket a határvadász-, s hadtápalakulatok útján Romániába kell visszatoloncolni."3

3 Kiutasítással számolhattak azok a személyek is, akik a visszacsatolt területekre csak 1918 után települtek be és a román földbirtokreform végrehajtása során —javarészt magyar tulajdonú és határ menti földbirtokokból — kisajátított földekhez jutottak. Bittó Dezső tábornok, Bihar vármegye katonai közigazgatási parancsnoka október 1-jei jelentésében beszámolt arról, hogy „500 telepes román családot felszólított az ország területéről való eltávozásra, mert ezek a trianoni határ mentén lakó családok a megmaradt román területről valók. Nagyszalontán 58 család ezek közül már elhagyta az országot, a többieknek [...] október 10.-ig haladékot adott."3

4

A parancsnokság másnapi keltezésű utasítása viszont már a következőkről rendelkezett: „Az 1888/főv. kat. közig. 1940. X. 2. számú rendeletre: A visszacsatolt területeken levő román telepesek eltanácsolása a bécsi döntés szellemével ellentétes, miért is, amennyiben ily eljárás már történt volna, beszüntetendő. E telepesek ügyei magyar-román viszony általános rendezése során fog megoldást nyerni."3

5 A dél-erdélyi román hatóságok által elüldözött, optálásra bírt, illetve kiutasított magyarok jelentős tömege miatt a magyar katonai közigazgatás először 1940. október 4-6. között3

6

szánta el magát retorziós ellenintézkedésekre. Kiutasításukra való előkészítés céljából az 1. hadsereg katonai közigazgatási csoportjának parancsnoksága számszerűleg rendelte el megbízhatatlannak tekinthető románok őrizetbe vételét. A vármegyék a városokra és a járásokra, ezen utóbbiak pedig az egyes településekre bízták e rendelet végrehajtását, melynek során a legtöbb helyen — az igen rövid határidőre való tekintettel — 32

Az 1. hadsereg katonai közigazgatási csoportja (Vargyassi Gyula ezredes) rendelkezése a menekültek Budapestre irányítása tárgyában (9680/kat. közig. 1940.) (Kolozsvár, 1940. november 8.) ANDJM, PJM, CM 1940, dosar 33, flla 1. 33

ANDJM, PJM, CM 1940, dosar 23, fila 26-28. 34

Feljegyzés „Román telepesek kitoloncolása" tárgyában (1940. október 1.) MOL, K 53, 1. dob., I. tétel, 133/1940. sz. 35

ANDJH, PJC, AMO 1940, 350. 36

Az 1941. július 3-i román jegyzékre adandó válasz tervezete. MOL, Külügyminisztérium Politikai Osztályának iratai (K 63), 258. cs., 1940-27/7/T/2d-sz. n./1941. (204-208. p.)