Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Sebestyén Elemér - Szabó Péter: Magyar katonai közigazgatás Észak-Erdélyben és a Székelyföldön 1940 őszén VI/1383
hogy az internálást elrendelő véghatározatot ki sem adták az internáltaknak, a fellebbezés lehetőségéről nem tettek nekik említést, sokszor az internálás okát sem közölték velük, valamint meghallgatásuk helyett, hosszabb ideig az internálótáborban „felejtették" őket. Előfordultak olyan esetek is, hogy minden további eljárás lefolytatása nélkül rendőr büntetőbírói, illetve bűnvádi eljárás alá tartozó ügyek miatt is internáltak egyes személyeket. Mindez nemcsak a katonai parancsnokok, hanem a hozzájuk beosztott polgári közigazgatási előadók felületességét is mutatta. 1940 őszén a Szovjetunió által megszállt galíciai, bukovinai és besszarábiai területekről, illetve Románia dél-erdélyi és ókirálysági részéből zsidók tömegei települtek át Észak-Erdélybe.3 0 Velük együtt több ezer magyar nemzetiségű dél-erdélyi polgári menekültnek és a román hadseregből dezertált magyar katonaszökevénynek is sikerült átjutnia a visszatért területekre. Miután az új magyar-román határvonal többnyire hegyes, sziklás, nehezen járható terepen húzódott, s esetenként településeket szelt ketté, a határbiztosító szolgálat ellátása, a tényleges határellenőrzés meglehetősen nehéz feladatatnak bizonyult. Tekintélyes volt azoknak a száma, akik útiokmány nélkül, jogtalanul léptek be magyar területre. A katonai közigazgatás idegenrendészeti utasításai alapján az ún. mozgó gyűjtőtáborokba összegyűjtött, nem magyar állampolgárságú zsidókat érdemleges eljárás nélkül ki lehetett toloncolni az országból.3 1 A visszacsatolt területről származó katonaszökevényeket lefegyverzésük után a lakóhelyük szerint területileg illetékes vármegyei katonai parancsnoksághoz kellett továbbítani, de előtte „szakszempontú" kihallgatásukra is sort kerítettek. A dél-erdélyi, vagy ókirálysági illetőségű katonaszökevényekkel szemben a katonai közigazgatási hatóságok már bizalmatlanabbak voltak, jóllehet nagy részük magyar nemzetiségű volt. A magyar hatóságok azonban számoltak azzal, hogy közöttük „román ügynökök, merénylők (szabotőrök)" is előfordulhatnak. A szökevényeket a kémelhárító és hírszerző kirendeltségeken történt kihallgatásuk után a járási (városi) katonai közigazgatási parancsnokságok vagy a mozgó gyűjtőtáborok ság vezetőinek véleményét. Úgyszintén visszatetszést keltett a magyarság körében is olyan vezető románok kiutasítása, akik a magyarsággal szemben semmi olyat el nem követtek, ami megtorlandó lett volna, sőt 20 év alatt állandó tapintatukról és jóindulatukról tettek tanúbizonyságot. E tekintetben sem hallgatták meg a magyarság vezetőinek javaslatait, véleményét." L. A katonai közigazgatás hiánya és hibái. Hlatky Endre: A katonai közigazgatás hiánya és hibái (1940. december). MOL, K 53, 1. dob., I. tétel, 561/1940. sz. 30 Bárdossy László bukaresti magyar követ 1940. szeptember 21-i jelentéséből az alábbiakat hozták a honvédelmi miniszter tudomására: „a temesvári zsidó hitközség szeptember hó elején a hitköltség költségére több mint 500 ottani zsidót, akik állítólag szatmári és máramarosi illetőségűek, a Romániától visszacsatolt területre küldött. Megbízható értesülés szerint a zsidók között igen sok galíciai és óromániai származású személy is van, de azok is, akik a visszacsatolt területen születtek, onnan mái' régen elszakadtak és illetőséget is szereztek más helyen" - állt Bárdossy László bukaresti követnek a Temesvárról a visszacsatolt területre küldött zsidók tárgyában írott jelentésében, amelyet Danilovics Pál minisztériumi osztályfőnök 1940. szeptember 21-én küldött át a Honvédelmi Minisztériumnak. L. HL, Honvédelmi Minisztérium (HM), 3526. es., Ein. 15. o., 54589/1940. sz. 31 A Csík vármegyei katonai közigazgatási parancsnok, Horváth József tábornok 1940. november 14-i rendelkezése a visszacsatolt észak-erdélyi területre jogtalanul betelepült zsidókkal szembeni eljárásról. MOL, K 53, 1. dob., II. tétel, 390/1940. sz.
