Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Sebestyén Elemér - Szabó Péter: Magyar katonai közigazgatás Észak-Erdélyben és a Székelyföldön 1940 őszén VI/1383
A román hatóságok által Dél-Erdélyből áthelyezett tisztviselők alkalmazása esetében a kormány és a katonai közigazgatás azonos álláspontot képviselt ugyan, ám az állások betöltésénél számos következetlenség történt. Előző — félreértett — rendelete magyarázataként Novákovits tábornok október 21-én leszögezte, hogy „az 1940. szeptember hó 12-ig a visszacsatolt területre áthelyezett és ide ez időpontig átköltözött magyar anyanyelvű volt román közalkalmazottakat minden korlátozás nélkül bárminő közszolgálati állásra alkalmazni szabad" - az e határnap után érkezetteket azonban nem.1 5 A román nemzetiségű tisztviselők közül nem sokan maradhattak hivatalban; zömük el is hagyta a Magyarországhoz csatolt országrészt.1 6 Az 1940. január 1. után szolgálatba lépett tisztviselőket rendeletileg távolították el állásukból, azokat pedig, akik már azelőtt is Észak-Erdélyben szolgáltak, szigorú állambiztonsági és egyéb alkalmassági vizsgálat alá vetették. Kizáró ok volt a magyar nyelvismeret hiánya, és sokak váltak szenvedő alanyává a két állam kölcsönös internálási, illetve kiutasítási eljárásainak is. Szamosújvárott például, ahol a katonai szervek 1940. szeptember 10-én vették át a város igazgatását, „30 tisztviselőt és alkalmazottat vettek át a román impérium alatti időből (ebből 11 volt román), 28 további személyt állítottak be (3 román), 9 személyt nem alkalmaztak (ebből 3 magyar)".1 7 Az elbocsátott román közszolgálati alkalmazottak továbbra is megkaphatták a román állam jogszabályai szerint járó illetményeiket. (Az 1940. szeptember 12. után áthelyezett, illetve átjött volt román szolgálatban állott magyar köztisztviselőkre ez nem vonatkozott.) A román nemzetiségű közszolgálati alkalmazottak és nyugdíjasok részére a végleges rendezésig illetmény (nyugdíj) előlegét szintén nem folyósítottak, ők legfeljebb havi 50 pengő ideiglenes segélyben részesülhettek. Amennyiben ideiglenes alkalmazást is nyertek, az említett 50 pengő segélyen felül más járandóságot nem állapítottak meg számukra.1 8 Miután a visszatért területeken az uralomváltást követően sok munkahely megszűnt, a közszolgálati tisztviselők fizetését pedig az egyéb kereseti lehetőségekhez képest magasan állapították meg, ezen állásokra aránytalanul sokan jelentkeztek. A kézdivásárhelyi hetilap egyik cikkírója gúnyosan meg is jegyezte: „Az állások utáni futkosás nagy lázzal folyik és olyan arányokat öltött, hogy jól értesült emberek szerint városunkban mindössze négy olyan középiskolát végzett egyén akad, aki még nem jelentkezett megyei vagy állami állás-15 Uo., fila 57. 16 A visszakapott erdélyi területek birtokbavétele előtt — korabeli becsült adatok alapján — mintegy 50 ezer román állami alkalmazott (tisztviselők, tanárok, tanítók, lelkészek) távozott a román hadsereggel egy időben Romániába. A m. kir. 1. hadsereg katonai közigazgatási csoportja (Novákovits Béla tábornok) összeállítása és kimutatása „az önként eltávozott román állami emberekről" (Kolozsvár, 1940. október 28.). Uo., dosar 32, fila 10. 17 Horváth Kázmér szamosújvári polgármester jelentése a Miniszterelnökségnek „a magyar közigazgatás visszaállításáról és Szamosújvár szabad királyi megyei város közigazgatásának megszervezéséről" (1941. július 31.). MOL, Miniszterelnökség, Nemzetiségi és Kisebbségi Osztály iratai (K 28), 81. cs., 132. tétel, 1941-1-20498. sz. 18 A m. kir. 1. hadsereg katonai közigazgatási csoportja (Novákovits Béla tábornok) rendelkezése a román nemzetiségű közalkalmazottak illetményeiről (Kolozsvár, 1940. november 23.). ANDJM, PJM, CM 1940, dosar 26, fila 40.
