Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Sebestyén Elemér - Szabó Péter: Magyar katonai közigazgatás Észak-Erdélyben és a Székelyföldön 1940 őszén VI/1383
követelmények még a szakképzettségnél is fontosabb voltak. Az alkalmazás gyakorlatában előnyt jelentett, ha az adott tisztviselő 1918 előtt szolgálatot teljesített, de utána tisztségéből eltávolították, illetve lemondott arról. Ezen alapelvek a későbbiekben némi módosításra szorultak. A katonai közigazgatásnak el kellett döntenie, vajon hajlandó-e alkalmazni olyan magyar nemzetiségű tisztviselőket, akiket a román fennhatóság alatt maradt területekről helyeztek át, illetve akik a második bécsi döntést követően menekültek Észak-Erdélybe, valamint azokat a román nemzetiségű hivatalnokokat, akik itt teljesítettek szolgálatot. A három hadsereg katonai közigazgatási csoportjainak parancsnokságain kezdetben több ellentmondó intézkedés született e téren. Emellett a Dél-Erdélyből elmenekült magyar tisztviselők alkalmazása tekintetében a magyar katonai és politikai vezetés között kezdetben szembetűnő nézetkülönbség mutatkozott. A második bécsi döntést követően számos dél-erdélyi magyar közszolgálati alkalmazott menekült, illetve költözött át a visszatért területekre. A Teleki-kormány — nemzetiségpolitikai megfontolásokból — mindenképpen gátat akart vetni e folyamatnak, de erőfeszítései kezdettől fogva kudarcot vallottak. A katonai közigazgatás azonban a menekült közalkalmazottak és köztisztviselők egy részét hivatásuknak megfelelő állásba helyezte, s ezt sugallta a Magyar Párt egyik nyomtatványa is, melynek egyik rovatában az alábbi kérdés szerepelt: „Milyen állami alkalmazást óhajt?"1 2 A kormány — Teleki határozott fellépésére — szeptember 18-án úgy döntött, hogy a dél-erdélyi menekülteket azontúl még ideiglenes jelleggel sem szabad állami alkalmazásba helyezni. A katonai közigazgatás által már állásba helyezettek ugyan megtarthatták beosztásukat, de véglegesítéssel nem számolhattak, sőt „helyesebb, ha otthonaikba már most visszatérnek" - olvasható a korabeli minisztertanácsi jegyzőkönyvben.1 3 A Fővezérség azonban csak szeptember 24-én adta a rendeletet, s addig a dél-erdélyi menekült tisztviselők közül még sokan jutottak álláshoz. Novákovits Béla tábornok, az 1. hadsereg katonai közigazgatási csoportjának parancsnoka még szeptember 19-én is arra utasította a neki alárendelt parancsnokságokat, hogy „a román közigazgatás alatt maradt területekről elmenekült lakosok között található magyar anyanyelvű közalkalmazottakat és pedig tanárokat, tanítókat, jegyzőket, postai és vasúti alkalmazottakat, közalkalmazott orvosokat és mérnököket, úgy szintén papokat részletesen hallgassa ki, személyi adataikat vegye fel és megbízhatóságukat tüzetesen vizsgálja meg. A magyar közszolgálati állás betöltésére alkalmasnak és a szavahihető tanuk vallomása és a Magyar Párt megállapítása szerint megbízhatónak minősülő ilyen magyar anyanyelvű közalkalmazottakat igyekezzék a katonai közigazgatás keretében ideiglenes alkalmazáshoz juttatni. Az így megbízhatónak talált magyar anyanyelvű papokra pedig, esetleges alkalmaztatásuk érdekében az illetékes egyházi szervek figyelmét hívja fel."1 4 12 Tájékoztató... I. m. 36. 13 MOL, Minisztertanácsi jegyzőkönyvek (K 27), 1940. szeptember 18. 14 ANDJM, PJM, CM 1940, dosar 26, fila 36.
