Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Sebestyén Elemér - Szabó Péter: Magyar katonai közigazgatás Észak-Erdélyben és a Székelyföldön 1940 őszén VI/1383

véd Vezérkar főnöke katonai közigazgatási tennivalóit a szállásmesteri csoport készítette elő, mely a fővezérségi katonai közigazgatási elvi osztályra, a fővezérségi polgári csoportra és a fővezérségi hadiipari csoportra tagozódott. A katonai közigazgatás elvi osztálya, amint a neve is mutatja, a katonai közigazgatás szervezetének és működésének legfontosabb elvi kérdéseit tisztázta. Személyzete vezérkari tisztekből és a katonai közigazgatásban jártas honvédtisztekből állt. A polgári csoport a nélkülözhetetlen szakszerűséget biztosította, tagjai között a közigazgatás minden szakértő szerve szerepelt. Ezt a csoportot a belügyminiszter által kirendelt közigazgatási előadó vezette. A hadiipari csoport a hadiipar elvi és műszaki kérdéseivel és az anyaggazdálkodással foglalkozott. A magyar katonai vezetés — a kormány támogatásával — már 1940. május közepén előmunkálatokba kezdett, hogy a visszaszerzendő erdélyi területek helyzetéről pontos képet szerezzen és hasznos információival a később oda kirendelésre kerülő katonai parancsnokságokat, csapatokat, szerveket és a gazdasági életben közreműködő személyeket elláthassa. A szükséges ismereteket és statisztikai adatokat a Segédlet a katonai közigazgatás és hadtápszolgálat ellátására című összeállítás tartalmazta. Ezzel egyidejűleg megkezdődött a kormányzat összes igazgatási ágait felölelő ún. Utasítás a katonai közigazgatás megszervezésére a felszabaduló Erdély területén7

című segédlet megszerkesztése is. E dokumentum a bevezetendő katonai közigazgatás fontosabb rendelkezéseit, s azon szabályokat, irányelveket foglalta magába, amelyek az egész területen egységesen szabályozták a katonai közigazgatást végrehajtó szolgálatot. Az egyes honvéd-kerületparancsnokságok székhelyén 1940. június első felében katonai közigazgatási tanfolyamot indítottak, ahol azok a többnyire nyugállományú vagy tartalékos honvédtisztek, akik a katonai közigazgatásnál való beosztásnál tekintetbe jöhettek, a várható feladatok megoldására szolgáló útmutatásokat és gyakorlati tanácsokat kaptak. E külső tanfolyamokat Budapesten egy záró megbeszélés követte, ahol tisztázták mindazon kérdéseket, amelyekre a kormányzat különös hangsúlyt fektetett. A miniszterelnök és a Honvéd Vezérkar főnöke jelenlétében megtartott konzultációra már az összes parancsnoki beosztásra kiszemelt tiszt hivatalos volt.8 Az augusztus 30-án megszületett második bécsi döntés 11 vármegyét, 21 várost és 72 járást csatolt Magyarországhoz. E terület közigazgatásának átvételére az előzetes számítások szerint 104 katonai közigazgatási parancsnokra, 290 egyéb honvédtisztre (parancsnok-helyettes, segédtiszt stb.), 734 polgári előadóra, 1550 főnyi segédszemélyzetre, 2324 csendőrre (56 tiszt + legénység), 550 pénzügyőrre (105 tiszt + legénység), 152 tűzoltóra (7 tiszt + legénység), a Magyar Nemzeti Bank 186 tisztviselőjére, postai, vasúti és egyéb alkalmazottakra volt szükség.9

Ezen személyzet a csendőrség, rendőrség és pénzügyőrség 7 Utasítás a katonai közigazgatás megszervezésére a felszabaduló Erdély területén. Pallas, Budapest, 1940.; Hadtörténelmi Levéltár (HL), Honvéd Vezérkar főnöke (VKF), 248. dob., 60/Főv. kat. közig. 40. VIII. 30. A Honvéd Vezérkar főnöke elvi osztályának a szakminisztériumok közreműködésével elkészített összeállítását a gyakorlatban a „Szürke könyv" elnevezéssel illették. 8 Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig. Budapest, Magvető, 1978. 347. 9 Tájékoztató a katonai közigazgatás működéséről a felszabadult keleti és Erdély-i részeken. Budapest, Stádium, 1941. HL, VKF, 268. dob., 582/eln./1941. sz.