Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Sebestyén Elemér - Szabó Péter: Magyar katonai közigazgatás Észak-Erdélyben és a Székelyföldön 1940 őszén VI/1383

hanem az igazságszolgáltatás kivételével a szakigazgatás valamennyi ágára kiterjedt, s bizonyos fokig magába foglalta a községi helyhatóság hatáskörét is. Rendőrhatósági jogkörrel is felruházták. A járáshoz tartozó községeket továbbra is jegyző vezette, de a katonai parancsnok irányítása és utasításai szerint. A járási katonai parancsnok rendszerint a honvédség törzstiszti karából került ki (őrnagyi, alezredesi vagy ezredesi rangban), helyettesítését általában tartalékos tiszt látta el. Katonai vonatkozású tennivalóiban egy vagy több segédtiszt állt rendelkezésére. Közigazgatási személyzetéhez közigazgatási előadók és különböző szakközegek tartoztak. A közigazgatási előadókat a belügyminiszter rendelte ki, a szakközegeket az illetékes szakminiszter. A katonai parancsnok intézkedéseit előkészítő, illetve kidolgozó szakközegek között közegészségügyi, pénzügyi, pénzügyőri, gazdasági, erdészeti, állategészségügyi és tanügyi előadók voltak. Véleményüket, észrevételeiket a parancsnok ugyan meghallgatta, de az intézkedési és rendelkezési jog őt illette, a kiadott intézkedésekért minden esetben ő felelt. A közbiztonsági szolgálatot a járási parancsnokság területén a magyar királyi csendőrség valamely alakulata látta el. Észak-Erdélyben 72 járási katonai parancsnokság működött. A városi katonai parancsnok ugyancsak elsőfokú katonai közigazgatási hatóság volt. O a megyei városok polgármestereinek megfelelő beosztásban, de azokénál szintén jóval tágabb hatáskörrel működött. A városi katonai parancsnok is törzstiszti, nagyobb városokban tábornoki rendfokozattal rendelkezett. Közigazgatási személyzete a járásinál fejlettebb városi közigazgatáshoz szükséges előadókkal egészült ki. Ilyenek voltak a számvevőségi, társadalombiztosítási, tűzrendészeti, iparügyi, közélelmezési, árszabályozási és a szociális előadók. A rendészet különböző ágaiban a városi katonai parancsnoksághoz kirendelt rendőrkülönítmény vezetője állt a parancsnok rendelkezésére. A rendőrkülönítmény látta el a rendőri büntető bíráskodást is. A megyei városi katonai parancsnokságok száma 17 volt. A törvényhatósági joggal felruházott és a megyei jogú városok között a katonai közigazgatás csak annyiban tett különbséget, hogy az erdélyi közigazgatási szervezetben a vármegyei katonai parancsnok hatáskörét a volt törvényhatósági joggal felruházott városokra nem terjeszthette ki, hanem azokat közvetlenül a hadsereg katonai közigazgatási csoportnak rendelték alá. Észak-Erdélyben összesen négy törvényhozási joggal felruházott város volt: Nagyvárad, Szatmárnémeti, Kolozsvár és Marosvásárhely. A vármegyei katonai parancsnok másodfokú közigazgatási hatóság volt. Polgári vonalon az alispánnak megfelelő szervnek számított, akinek hatásköre a szakigazgatást is felölelte. Közvetlen irányítója és felügyelője volt az elsőfokú katonai közigazgatási hatóságoknak, illetve fellebbviteli hatóság az e hatóságokhoz tartozó ügyekben. A vármegyei katonai parancsnokok a honvédség tábornoki karából kerültek ki. Katonai vonalon a vármegyei katonai parancsnok-helyettes, a segédtiszt és a gazdasági tiszt állt rendelkezésére. Szakszemélyzetét az elsőfokú katonai közigazgatási hatóságoknál felsoroltakon kívül útügyi előadó egészítette ki. A 11 vármegyei katonai parancsnokság területén, csendőr osztályparancsnokságok működtek. A kárpátaljai és észak-erdélyi tapasztalatok alapján bebizonyosodott, hogy a vármegyei katonai parancsnoksá-