Századok – 2008

TANULMÁNYOK - Gergely Jenő: A Keresztény Községi (Wolff) Párt első évei VI/1325

totta ki, hogy a közüzemekben működő keresztény szakszervezetek bérharcokat folytattak, a villamosvasúti dolgozók még sztrájkot is tartottak.) A székesfőváros községi költségvetésében a „közjótékonysági és szociálpolitikai kiadások" 1920-1924 között pengőértékre átszámítva a következőképpen alakultak:14

5 1920 - 693 000 pengő 1921 - 712 000 pengő 1922 - 595 000 pengő 1923 - 825 000 pengő A városvezetés elsődleges gazdaságpolitikai feladata 1920-1923 között a főváros költségvetési egyensúlyának megteremtése volt. Márpedig a polgármester 1920. november 24-ei beszámolója szerint a főváros költségvetésének az évre tervezett hiánya még az év eleji, kedvezőbb koronaárfolyam szerint is 52,9 millió korona (kb. 1,5 millió aranykorona) volt.14

6

Wolff Károly aznapi közgyűlési beszédében a költségvetési vitába kapcsolódva nem a konkrét gazdaságpolitikai és pénzügyi kérdésekről szólt, hanem általános elveket hangoztatott a kialakult helyzet okairól és a megoldás lehetséges útjairól. Megállapította, hogy a közgazdaság szoros kapcsolatban van az erkölccsel. A kereszténység elveit kell szembeállítani a tőkések mértéktelen proflthajhászásával, önzésével. A krisztusi morál alapján valósulhat csak meg a gazdasági konszolidáció is. Wolff szerint a nemzeti gondolat győzelemre juttatása, a magyarság „izzó fajszeretete" a kereszténységgel együttesen képezheti Magyarország és fővárosának a feltámadását. A keresztény-nemzeti gondolat ideologikus hangoztatása azonban nem kínált még a keresztény párt számára sem konkrét cselekvési programot a válság leküzdésére.147 Az 1914-1919 közötti években a főváros zárszámadásai 159 millió aranykorona hiányt mutattak.14

8

A kormányzat a deficites költségvetésre hivatkozva egyre gyakrabban avatkozott be Budapest gazdálkodásába. A főváros ezt csak a pénzügyi egyensúly megteremtésével háríthatta el, ami 1920-ra meg is valósult. A deficit eltüntetésének egyik eszköze a kiadások csökkentése, a takarékosság volt, amit elsősorban a közigazgatási apparátusban és a fővárosi alkalmazottak, tisztviselők fizetés- és létszámcsökkentésével, a főváros intézményei költségvetésének a megnyirbálásával lehetett elérni. E téren azonban Wolfféknak óvatosnak kellett lenniük, ha nem akarták magukkal szembefordítani legbiztosabb tömegbázisukat. A másik lehetőség a főváros bevételeinek növelése volt, ami adódhatott az ingatlanok (például bérlakások) hasznosításából, a közüzemek befizetéseiből, kölcsönök felvételéből és végül a fővárosi lakosság adóterheinek növeléséből. A lakbérek és az adók emelése ugyancsak politikai kér-145

Halász Árpád: Budapest húsz éve... I. m., 162. 146

Fővárosi Közlöny, 1920. november 26. 889., 894. 147

Wolff beszédét 1. uo. 894-897. 148 Wolff Károly közgyűlési beszéde (1923. december 12.). Fővárosi Közlöny, 1923. december 21. 2754.