Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Gergely Jenő: A Keresztény Községi (Wolff) Párt első évei VI/1325
közterületek tisztán tartását, az utak járhatóvá tételét, a szennyvíz elvezetését. Ennél jóval nehezebb feladat volt a főváros élelmiszerrel való ellátása. Az egyre növekvő lakosságú Budapest közélelmezése a háború utolsó hónapjaiban és a forradalmak idején erőteljesen akadozott, s még egyes alapvető élelmiszerekhez sem lehetett hozzájutni. Kényszermegoldásként adódott a piac kikapcsolásával zajló batyuzás, a „cserekereskedelem", amikor a fővárosi lakosok ingóságaikat (már akinek volt) vidékre utazva ott élelmiszerekre cserélték át. 1919 után is egy ideig folytatódott a batyuzás, a hatóságok pedig átmenetileg fenntartották a háborúban bevezetett jegyrendszert. Wolffék a minimális szinten biztosított élelmiszerellátást nem csak gazdasági, hanem szociálpolitikai feladatnak is tekintették. Ezért a rendelkezésükre álló korlátozott eszközökkel igyekeztek a hatóságilag beszerzett élelmiszereket olcsón eljuttatni a fogyasztókhoz. Felállították a községi élelmiszerüzemet, a községi kenyérgyárat, a lóhúsüzemet, fejlesztették a községi kézben lévő vásárcsarnokokat és a közvágóhidakat. Nyomorenyhítő akciókat szerveztek és a leginkább rászorulóknak rendszeres ellátást biztosítottak. Budapest több árvaházat is működtetett, a hajléktalanok egy részét népszállókon, népotthonokban, szegényházakban és menházakban helyezte el. 1920-ban a főváros 114 népkonyhát tartott fenn, ahol 64 ezer gyermeket étkeztettek. 1921-ben 50 népkonyha már a felnőtteket is meleg étellel várta, s ebben az évben már 600 ezer adag élelmet osztottak ki felnőttek és további 2,3 millió adagot gyermekek részére, amihez a főváros 39 millió koronával (kb. 390 ezer aranykorona) járult hozzá. Hétköznap átlagosan 10 ezer fővárosi lakos evett a népkonyhákon. 1924-től az anyák és csecsemők 10%-a kapott ingyen tejet, amire ebben az évben 1,1 millárd koronát (kb. 73 ezer aranykorona) fordított a főváros.14 1 A szociális problémák kezelésében inkább a karitász érvényesült. Sipőcz főpolgármester ínségakciója keretében ingyen konyhák működtek, ahol főként meleg levest osztottak az ínségeseknek. (Innen kapta a „Sipőcz-leves" elnevezést az effajta jótékonykodás.) A nyomorenyhítő akció természetesen nem terjedhetett ki a főváros valamennyi rászoruló lakosára, mert ennek nem voltak meg az anyagi feltételei. A segítő szándék, a szociális problémák iránti érzékenység e mégoly korlátozott és szerény megnyilvánulásait azonban hiba volna lekicsinyelni.14 2 A törvényhatósági bizottság közgyűlése több alkalommal is foglalkozott az egyre növekvő drágasággal, és ennek mérséklésére különböző hatósági intézkedéseket foganatosított.14 3 A KKP keresztényszocialista bizottsági tagjai több alkalommal interpellálták a polgármestert a munkások gazdasági és szociális helyzetének javításáért. Usetty Ferenc 1922 tavaszán a székesfőváros üzemeiben alkalmazott munkások érdekében emelt szót.14 4 (E felszólalásokat az vál-141 Gallina Frigyes: i. m., 9-21. 142 Budapesten így elkerülhetővé vált a tömeges éhínség, míg a korábbi társország, Ausztria szebb napokat látott fővárosában, Bécsben, számosan éhen haltak. 143 A közgyűlés 1921. december 7-i és december 10-i vitáját 1. Fővárosi Közlöny, 1921. december 16. 2054-2095. 144 Uo., 1921. április 22. 674-675.
