Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Gergely Jenő: A Keresztény Községi (Wolff) Párt első évei VI/1325
A választási vereség nem elsősorban Wolff kudarca volt, hanem az országos keresztény párté, aminek azonban a fővárosi ellenzék politikai megerősödése lett a következménye. Ennek hatása 1922 végén Wolff a 12 tagú Fővárosi Tanácsba történő bevonásukat kezdeményezte. A liberálisok azonban nem akarták a KKP-t támogatni Bethlen ellenében, ezért a javaslatot elutasították. Az 1922. évi nemzetgyűlési választások tehát azt mutatták, hogy fogyóban van a KKP tömegtámogatottsága. Wolff és párttársai politikája kétirányú volt. Ekkorra már közismertté vált, hogy Bethlen és Wolff nem rokonszenveznek egymással, érdekeik mindössze a budapesti önkormányzat „keresztény kézben tartásában" találkoztak. Bethlen egyértelművé tette kívánságát, hogy a Városházán is legyen vége a keresztény kurzuspolitikának. A KKP a nemzetgyűlésben a kormányhoz képest harcosabb, „intranzigens" keresztény és nemzeti politikát képviselt, ugyanakkor meg kellett védenie szavazótáboruk, a budapesti keresztény polgárság, sőt általában a főváros autonómiájának érdekeit is. Wolff nem szakította meg kapcsolatait sem a fajvédőkkel, sem a radikális keresztényszocialistákkal. A KKP maga mögött tudhatta a nagy létszámú keresztény szervezeteket is. 1923 márciusában a Keresztény Magyar Asszonyok Pártszövetsége Wolff Károlyt választotta elnökévé. A nagygyűlésen képviseltette magát az Ébredő Magyarok Egyesülete, a Társadalmi Egyesületek Szövetsége (TESz) és a Keresztény Nemzeti Liga is.129 1923 májusában újjáalakult az Országos Keresztényszocialista Párt. Ezzel szervezetileg is különváltak a keresztényszocialisták a kormánytámogató keresztény párti többségtől, és ellenzékbe vonultak. A Bethlent támogató, sőt Vass József munkaügyi és népjóléti minisztersége révén vele koalíciót alkotó keresztény párt is újjáalakult. A kezdeményezés a konzervatív katolikus arisztokrata csoporttól indult ki, amelyet a katolikus püspöki kar is támogatott. A Nemzeti Összetartás Társaskör a jogfolytonosság alapján álló, „értékes" konzervatív elemek gyülekező helye volt. Ehhez a csoporthoz csatlakozhattak az Ernszt-Huszár pártból az „értékek".13 0 Ennek az irányzatnak élén Zichy János gróf állt, a néppártot alapító Zichy Nándor leszármazottja. Zichy ekkor fogalmazta meg a korszak végéig érvényesülő keresztény párti politika lényegét: a kormánytámogató ellenzékiséget. Az új párt megőrizte különállását, kívülről kritizálta a mindenkori kormányt, de nem törekedett kormánybuktatásra. Ók ugyanazt a szerepet töltötték be a keresztény politikában, mint Bethlen a nagypolitikában: leszámolást a szélsőségekkel, a radikalizmussal. A „tradicionális alapra" helyezkedés háttérbe szorította a szociális programjuk miatt túl radikálisnak tartott keresztényszocialistákat, és a túlzó nacionalizmusuk és antiszemitizmusuk miatt az 1919 nyarán-őszén az ellenforradalomban felbukkanó egyes új politikai erőket.13 1 Az új keresztény párt, a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt 1923. december 18-án bontott zászlót. A párt által meghirdetett program a Wolff által korábban kifejtettekre épült: a konzervatív szellemben értelmezett keresztényde-129 Nemzeti Újság, 1923. március 13. 4. 130 EPL, Cat. C/365-1923.; Nemzeti Újság, 1923. január 12. 1-2. 131 Nemzeti Újság, 1923. április 1. 1.
