Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Gergely Jenő: A Keresztény Községi (Wolff) Párt első évei VI/1325
A KKP-val szemben igencsak kritikus egyes kortársak a BSzKRT ellenzék által is támogatott megszervezését tartották a városvezetés egyetlen eredményének, mert így a közhasznú vállalatok községi kezelésbe vételének folyamata befejezést nyert. A Keresztény Községi Párt és a kegyúri joghatóság gyakorlása A székesfőváros kegyúri jogosítványa kötelességekkel (terhekkel), és jogokkal (kiváltságokkal) járt együtt. Ezen jogok és kötelességének gyakorlására nem született átfogó szabályozás, így azt a mindenkori közgyűlés politikai akarata befolyásolta. A kegyúri jog szerint a főváros kötelessége volt a római katolikus egyház fenntartásának anyagi feltételeiről való gondoskodás: a plébánia, a templom, általában a kegyúri épületek karbantartása és fenntartása, továbbá a plébános javadalmazása, amihez csak a századfordulótól járult a törvény szerinti kongrua (fizetéskiegészítés). „A kegyurasági jogok közül a legfontosabb a plébános választás joga, amikor is a püspök által képesítettnek minősített folyamodók közül a törvényhatósági bizottság, illetve a kegyúri bizottság tagjai választanak."11 3 A javadalom betöltésében való meghatározó részvételt úgy gyakorolták, hogy a megüresedett stallumra az ordinárius pályázatot hirdetett, s az általa alkalmasnak nyilvánított személyek listáját megküldte a fővárosnak mint kegyúrnak. A közgyűlés által közülük megválasztott plébánost a javadalomba való beiktatás és megerősítés végett az esztergomi érseknek mutatták be. így elérhető volt, hogy a kánonilag egyébként alkalmas személyek közé csak olyan kerüljön, aki akár politikai szempontokból is megfelelt a főváros mindenkori vezetésének. A forradalmak idején a főváros nem gyakorolta kegyúri jogait és nem teljesítette ilyen kötelességeit sem. Ezért az egyházmegyei hatóságnak a kegyurasági intézményt pótló szervezetről kellett gondoskodnia, hogy az egyház fenntartásának anyagi feltételeit intézményesen biztosítsák. így keletkeztek az egyes plébániák területén lakó hívőket összefogó római katolikus egyházközségek, amiről a korábbiakban már volt szó.11 4 A fővárosi keresztény párti politikusok legtöbbje világi elnökséget vállalt az egyházközségekben. Wolff továbbra is az alsó-vízivárosi, Ripka Ferenc későbbi főpolgármester pedig a krisztinavárosi egyházközség világi elnöke volt. 1921. május 4-én véglegesen megalakult a Budapesti Katolikus Egyházközségek Központi Tanácsa.115 A KKP városházi hatalomátvétele után, 1920. szeptember 15-én a törvényhatósági bizottságon belül felállították az ún. Kegyúri Bizottságot. Egy egyhangúlag elfogadott és a kultuszminiszter által is jóváhagyott közgyűlési határozat szerint a katolikusok olyan belső ügyeiben, mint a plébános választás, kizárólag a törvényhatósági bizottság katolikus tagjai dönthettek. Ok azután saját kebelükből egy szűkebb testületet hoztak létre, amelyet Kegyúri Bizottságnak neveztek. 113 Halász Árpád: Budapest húsz éve... I. m., 53. 114 A főváros kegyúri joghatóságának kérdését részletesen 1. uo., 50-63. 115 A Budapesti Rk. Egyházközségek... I. m., 56.
