Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Gergely Jenő: A Keresztény Községi (Wolff) Párt első évei VI/1325
szociális érzékenység jellemezte. A gazdasági életben a keresztény erkölcsök érvényesülését tartotta szükségesnek, és következetesen ragaszkodott a törvényességhez és a jogrendhez, elsősorban is a fővárosi önkormányzat autonómiájának integritásához.8 9 Ezek az értékelések differenciáltan jellemzik a Keresztény Községi Pártot, amely azonban a korszak többi keresztény pártjához hasonlóan nyitott volt jobb felé és zárt bal felé. A KKP teljes erejével támogatta Sipőczöt, aki a „nemzeti jellegű tőke" pozícióinak megerősítését támogatta a fővárosban. Tudták ugyanis, hogy a nagypolgárság, a nagytőke támogatása, vagy legalábbis toleranciájának biztosítása nélkül a politikai hatalom, a város kormányzása tartósan nem maradhat a kezükben. A keresztény pártok abszolút többséget eredményező győzelme gyökeresen új helyzetet, új lehetőségeket, mondhatni egyfajta rendszerváltást tett lehetővé a főváros irányításában, s az önkormányzat hatáskörébe tartozó intézmények, vállalatok, üzemek vezetésében. A nagyarányú győzelemnek több oka is volt. A szociáldemokraták tartózkodása, a liberális-demokrata csoportok defenzívába szorulásával egyidejűleg az országos politikai erőviszonyok itt is radikális változást tettek lehetővé. A főváros lakosságának politikai hangulata is módosult: a hagyományosan konzervatív kerületek mellett jelentősen megnőtt — Budapesten mintegy 100 ezer főre, országgszerte mintegy 180-190 ezer főre — a keresztényszocialista szakszervezetekben tömörülő munkások, alkalmazottak, kisemberek száma, különösen a közüzemekben dolgozók esetében. Befolyásolta a választási eredményt az először választójoghoz jutó nők aktív részvétele, akik részben a helyi klérus útmutatásait, részben a nagy számú keresztény nőszervezet programját elfogadva adták voksukat a keresztény pártokra. Rendszerváltás a városházán A jobboldali többség biztosítása után megkezdődött az autonómia helyreállítása. A hatalomra került keresztény párti városvezetés elsődleges célja nem csak az 1918—19-ben kompromittálódott tisztviselők eltávolítása volt, hanem ki akarták zárni a beleszólásból is az 1918 előtti liberális politikusokat. Rendszerváltozás ugyanis aligha képzelhető el radikális személyi változtatások nélkül. Erre kínált alkalmat a választások utáni tisztújítás, s ehhez nyújtott segédkezet a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége. A KKP központi vezető szervébe, a végrehajtó bizottságba mindegyik közigazgatási kerület három tagot küldhetett. A bizottság 1920. július 27-én tartotta alakuló ülését a Keresztény Nemzeti Liga Ferenciek terén lévő helyiségében. A KKP Végrehajtó Bizottsága ekkor egyhangúlag Sipőcz Jenő polgármesterré választása mellett foglalt állást, s ezt pártkérdéssé tette. Néhány nap múlva pedig arról határoztak, hogy a közgyűlési bizottságokat és albizottságokat az ellenzékkel kötendő egyezség nélkül választják meg, tehát azokban nem adnak helyet nekik. A törvényhatósági bizottság ideiglenes alakuló ülésére 1920. július 28-án került sor. Sipőcz Jenő kormánybiztos programbeszédében — amely a többségi 89 Budapest története. I. m., V köt., 467.
