Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Gergely Jenő: A Keresztény Községi (Wolff) Párt első évei VI/1325
képviseletét hirdette meg - „krisztusi demokráciát nemzeti szellemben".81 A pártelnök július 25-én a Nemzeti Újságban ismertette a nagyközönséggel programját. „Programom nagyon rövid: keresztény és magyar Budapestet akarok. A keresztény és magyar Budapestet nem lehet másképp elképzelni, csak úgy, hogy nem kurzusról van szó, hanem mellőzhetetlen és egyedüli létalapról [...] ezért követelem elsősorban a főváros belső életében a nemzeti faji karakternek kidomborítását" - nyilatkozta Wolff. 82 E program megvalósításához olyan új főtisztviselőkre volt szüksége, akik keresztény-nemzeti érzelműek. Wolff úgy vélte, „a városi politikát függetleníteni kell az országos politikától", hogy az ne legyen kitéve a politikai konjunktúrának. Pénzügyi téren a Városházán takarékosságot, létszámcsökkentést és progresszív adózást tartott szükségesnek. A párt szociálpolitikája és a létesítendő szociális intézmények a szegény rétegek, elsősorban a munkásság támogatását célozták. „Azt akarjuk — mondta Wolff —, hogy a Városháza ne legyen a nagytőke uszályhordozója, hanem tegye lehetővé a kiskereskedőknek és kisiparosoknak a fővárosi vállalkozásokban és szállításokban való részvételt." Kiemelte továbbá, hogy a párt a keresztény felekezetek közötti békére törekszik, s a kegyúri jogait a katolikus autonómiával, az egyházközségekkel együttműködve gyakorolja. Wolff Károly programja tehát a főváros szinte valamennyi lakosához szólt, kivéve a nagypolgárságot és az izraelita vallású polgárokat. Kétségtelen, hogy Wolff volt a legalkalmasabb személy az ellentétek kiküszöbölésére, hiszen neki nem volt sem néppárti, sem keresztényszocialista kötődése, s már 1918 októberében megjelent az ellenforradalmi szerveződésekben, 1919 júniusában pedig az éppen alakuló alsó-vízivárosi egyházközség elnöke lett. Ekkor a párt vezetése a néppártiaktól a Wolff-Csilléry csoport kezébe ment át. Ernszték végül kompromisszumot kötöttek. Wolff és társai lemondtak az országos keresztény politikában a vezető szerepről, s átengedték azt a vidéken bázissal rendelkező, inkább agrárius beállítottságú Ernsztéknek. Ernszt viszont a fővárost engedte át Wolffnak, s kölcsönös támogatásukról biztosították egymást. Wolff Károlyból a korszak fővárosi politikai életének emblematikus alakja lett. Bangha Béla szerint 1919 után „Wolff Károlyra hárult a feladat, hogy a keresztény politikai gondolat számára végre a fővárost is meghódítsa s azon keresztül az ország új irányát biztosítsa. S ez Wolff Károlynak, a közéletben addig ismeretlen valakinek teljes mértékben sikerült"83 Wolff kitűnő szónok volt, lázba tudta hozni az embereket. 1919 után a fővárosban a Keresztény Nemzeti Ligában szervezkedtek a hívei, s végeredményben ebből nőtt ki a KKP Wolff célja az addig liberális vezetésű főváros meghódítása volt. Ezt mint pártvezér érte el, nem akart sem polgármester, sem főpolgármester lenni. A főváros adminisztrációját és intézményeit akarta kereszténnyé tenni, azaz a keresztény-nemzeti elkötelezettségű emberekkel betölteni. Heterogén összetételű pártjából azonban 81 Budapest története. V köt. Budapest története a forradalmak korától a felszabadulásig. Szerk. Horváth Miklós. Budapest, Akadémiai, 1980. 182. 82 Nemzeti Újság, 1920. július 25. 2. 83 Nyisztor Zoltán: Ötven esztendő... I. m., 137.
