Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - Quellenkunde der Habsburgermonarchie (16.-18. Jahrhundert). Ein exemplarisches Handbuch (Ism.: Molnár Antal) V/1295

önálló gyakorlását is idővel el tudták látni. A továbbiakban Bariska István elemzi, hogy a klasszikus önkormányzati hatáskörök, így a jogszolgáltatási, igazgatási, a statútumalkotási és országrendiségi hatáskör fejlődésében az alsó-ausztriai és bécsi minta alapján milyen fejlődés és modernizáció mutatható ki a két kamarai város, de legfőképpen Kőszeg esetében. A jogszolgáltatás terén a szerző egy új jogintézmény feltűnésére hívta fel a figyelmet, ennek fejlődését követte nyomon. Az úgynevezett pártatlan bíróság csak ítélkezett, ám végrehajtási (pallosjoggal) joggal nem rendelkezett. Szerepe túlnőtt a városi törvénykezés keretein, és működése két, jól elhatárolható korszakra osztható. 1451-től együttesen ítélkezett az országos és a magyarországi városi szokásjog (itt soproni jog) alapján először Kőszeg, Rohonc, Csepreg, Szombathely, Győr és Sárvár ülnökeiből összeállított bíróság, majd a 16. században utóbbi két mezőváros eltűnt erről a bírói fórumról. Kőszeg kamarai várossá válásával új periódus kezdődőt a pártatlan bíróság életében is. Az együttműködés immáron nem csupán a négy szomszédos mezőváros bírósági fórumaira terjedt ki, hanem immáron közösen ítélkeztek esetenként a borostyánkői, a kaboldi és a kőszegi uradalom úriszékének, valamint az alsó-ausztriai és stájer városok és uradalmak bíráival is. Utóbbiak részvételét az tette lehetővé, hogy Kőszeg városának bíráskodásában a helyi szokásjog és a Tripartitum mellett a 16. század második felében ismert és alkalmazott volt az 1532-ben megjelent Constitutio Criminalis Carolina, V Károly császár büntetőtörvénykönyve is. A szerző ezzel kapcsolatban három fontos megállapítást tesz. Egyrészt ezen modern büntetőjogi kódex recepciójával megszületett együttműködésben a legfontosabb szerepet Kőszeg játszotta. Másrészt a Carolina alkalmazásával a vádelves eljárást lassan felváltotta a nyomozóelves perrendtartás, és új anyagi jogi elemek, terminológiák jelentek meg. Harmadrészt, mivel a négy nyugat-magyarországi mezőváros nem vette át ezt a büntetőjogi kódexet, így kétféle pártatlan bíróság jött létre. Az 1647-ig fennálló bírói fórum működésében — állapítja meg Bariska István — egyszerre képviseltette magát a konzervativizmus és modernitás, valamint az abszolutizmus és a rendi állam. A kamarai városok igazgatásával és statútumalkotásával is foglalkozik a szerző. Kőszeg és Kismarton önkormányzati struktúráját elemezve megállapítja, hogy mind a közösség mindennapjait irányító egy-, majd többkamarás tanácskozó testületi forma, mind bizonyos tisztségek megjelenése (pl. a városkapitányi vagy a városkamarási tisztség), mind a vegyes statútumok összeállítása arra utalnak, hogy a magyarországi (soproni) minta helyett a két kamarai város a bécsi és az alsó-ausztriai mintákat követte. A Habsburg-zálogba került nyugat-magyarországi terület hosszas folyamat végén került vissza a Magyar Királysághoz 1648-ban. A két kamarai város elkerülte, hogy földesúri mezővárossá váljon. Hathatós kormányzati támogatással megválthatták magukat, és a magyar diéta döntése nyomán országrendiséget és a szabad királyi város titulust kaptak. A nyugat-magyarországi zálogterületnek az anyaországhoz való visszakerülésével pedig megszűnt a kormányzati integritás sérelme. Bariska István PhD disszertációjának kiegészített és módosított változatából készült kismonográfia egy, a késő középkori és kora újkori magyar történetírás által kevéssé feldolgozott területre vezeti el olvasóját. A szerző több évtizedes kutatómunkája, forrás- és szakirodalom ismerete garanciát ad arra, hogy a nyugat-magyarországi zálogterület 200 éves történelméről és fejlődése folyamatáról végre letisztult és pontos képet kaphassunk, és ezen alapkutatás meghatározó eredményei bekerüljenek az országos történelmet összegző monográfiákba is. Bagi Zoltán QUELLENKUNDE DER HABSBURGERMONARCHIE (16.-18. JAHRHUNDERT) Ein exemplarisches Handbuch Herausgegeben von Josef Pauser - Martin Scheutz - Thomas Winkelbauer (Mitteilungen des Instituts für Osterreichische Geschichtsforschung, Ergänzungband 44.) R. Oldenbourg Verlag, Wien-München, 2004. 1134 o. A HABSBURG MONARCHIA FORRÁSISMERTETŐJE (13-18. SZÁZAD) Szemelvények egy kézikönyvhöz A kora újkori magyar történelem kutatója mind európai kollégáihoz, mind pedig a más korszakokat vizsgáló hazai történészekhez viszonyítva igen nehéz helyzetben van, mégpedig azon