Századok – 2008

TÖRTÉNETI IRODALOM - Bariska István: A Szent Koronáért elzálogosított Nyugat-Magyarország 1447-1647. (Ism.: Bagi Zoltán) V/1293

'gemma' szóra rákeresve több új adatot is találtunk, de ezek — Rácz György szíves közlése szerint — különböző okok (autopszia hiánya, gyanús vagy tévesen gemmának tartott pecsét, illetve az adatbázis korábbi változatában nem szereplő, ezért rejtve maradt adat stb.) miatt végül joggal maradtak ki a katalógusból. Igaz, annak említését, hogy az anyaggyűjtés során a szerzők minden gyanús esetet kizártak a további vizsgálatból, nem találtuk a bevezetőben. Gesztelyi és Rácz a Bevezetés 4. fejezetében szerényen csak annyit említenek, hogy „az teljesen világossá vált a gyűjtés folyamán, hogy teljességre törekedni hiábavaló igyekezet" (21. oldal). Tulajdonképpen arról van tehát szó, hogy a munka jelenlegi formájában csak első állomása egy nagyobb szabású, a teljes (hazánkban és külföldön őrzött) magyar okleveles anyag gemmapecsétjeit feltáró adattárnak. Rácz György készséges közlése szerint a megjelenés óta eltelt időben a gyűjtést — 1526 utáni adatokat is feltárva — tovább folytatták, és az már most biztosra vehető, hogy az anyag számottevő gyarapodása miatt belátható időn belül elkészülhet a kötet második, javított és bővített kiadása is. A kutatást legfőképpen az lassítja és nehezíti, hogy a gemmapecsétek biztos azonosításhoz minden esetben az eredeti oklevelek kézbevételére van szükség, ám ennek lehetőségét nem mindig könnyű megteremteni, sem itthon, sem külföldön. A kötet színvonalas külleme ellenére az olvasónak az az érzése, hogy a szerkesztési és tördelési munkákra nem jutott elég idő. Nyilván a kezünkben tartott munka megjelenési formája elsősorban anyagi eszközök függvénye volt, és ki kell emelnünk, hogy a költséges, fényes papírra nyomott színes és fekete-fehér képtáblák szépek és jól tanulmányozhatók. De ami a bevezetőt és a katalógusrészt illeti, véleményünk szerint egy kis odafigyeléssel tipográfiailag áttekinthetőbb könyv születhetett volna. A kötet szerkesztési fogyatékossága ugyanis valahol éppen tartalmi érdemének tudható be. Dicsérendő módon a munka ugyanis teljességgel kétnyelvű (a német szöveg fordítása egyébként Kari Katschthalert dicséri). A tördelésnél azonban azt a megoldást választották, hogy a két különböző nyelvi szöveget mind a bevezető fejezetekben, mind a katalógusnál párhuzamosan, két — időnként elcsúszó — hasábba szedték. Szerencsésebb lett volna például a német szöveget megtenni főnyelvnek vagy az eltérő nyelvű szövegeket nem egymás mellett, hanem egymás után közölni. A 150-151. oldalon található három oszlopba tördelt konkordanciajegyzék is megtévesztő, mert a tagolás ellenére az oklevéljelzetek nem függőlegesen, hanem vízszintesen vannak elrendezve. Az irodalomjegyzékben történész szemmel zavaróan hat a keresztnevek kiírásának hiánya (ami inkább a művészettörténeti, illetve régészeti gyakorlatban jellemző). Ezenkívül érthetetlen, hogy az egész munka magyar szövegéből miért hiányzik a számok közti nagykötőjel. Mindez persze nem a szerzők munkájának értékét csökkenti, hanem a szöveggondozás és tördelés átgondolatlanságaira világít rá, különösen egy majdani újabb, javított kiadás esetében. Összefoglalva elmondható, hogy Gesztelyi Tamás és Rácz György munkája a magyar tudomány egyik régi adósságát törlesztette. Egy úgyszólván kutatatlan kérdéskör első összefoglalásával, a gemmapecsétek összegyűjtésével a magyar és — idegennyelvűsége révén — a szomszéd államok kutatóinak kezébe fontos segédeszközt adott. Az anyag szisztematikus feldolgozása során pedig a kötet olyan értékes megállapításokkal gyarapította a hazai művészettörténetet és ókortudományt, de főleg a magyarországi medievisztikát, hogy bízvást állíthatjuk, ezen a téren jelenlegi formájában is irányadó és megkerülhetetlen alapmunkaként használhatjuk majd. Köszönet érte! Lakatos Bálint - Péterfi Bence Bariska István A SZENT KORONÁÉRT ELZÁLOGOSÍTOTT NYUGAT-MAGYARORSZÁG 1447-1647 (Archívum Comitatus Castiferrei 2.) Vas Megyei Levéltár, Szombathely, 2007. 204 o. Több mint három évtizeddel ezelőtt, 1975-ben, a Vas Megyei Levéltár Kőszegi fióklevéltárában őrzött források alapján derült fény egy addig ismeretlen jogintézmény, a pártatlan bíróságok nyugat-magyarországi működésére. A magyarországi bírósági szervezetbe be nem illeszthető küldött bírósági forma feltárása és bemutatása már önmagában jelentős ismeretanyagot hozott volna a magyar (jog)történetírás számára. Bariska István kőszegi levéltár-igazgató azonban 2002-ben elkészített doktori értekezésében ennél többre vállalkozott. Nevezetesen arra, hogy a 15. században mintegy két évszázadra a Szent Koronáért Habsburg-zálogba került nyugat-dunántúli mezővárosok és uradalmak igazgatási, igazságszolgáltatási, valamint kormányzati és politikai hatáskörének fejlődését bemutassa.