Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Réfi Attila: A császári-királyi huszárezredek törzstisztikara a francia háborúk időszakában (1792-1815) V/1267
dig 1807-ben még elsőkapitány korában bátyja, Joseph tudományos érdemeinek köszönhetően részesült a bárói rangemelésben, utóbbi ugyanis a jog és a bölcsészet doktora, történész, genealógus és a Bécsi Egyetem rektora volt.92 A grófi méltóságba való bekerülés már lényegesen nehezebb és ezért ritkább is volt. Ezt tükrözi, hogy az 55 grófi címmel rendelkező túlnyomó többsége (46 fő) született gróf volt, hatan családtag révén váltak azzá, és mindössze háromnak sikerült saját erőből ilyen magas társadalmi rangot elérnie. Kettőnek viszont egyenesen köznemesi sorból indulva: az egyikük Friedrich Nauendorf altábornagy, a másik pedig a minden szempontból kiemelkedő pályát befutó, már említett Frimont János volt.93 Ok mindketten a Mária Terézia Rend lovagkeresztjén túl elnyerték a parancsnoki keresztet is.9 4 Grófi címet szerzett még Vécsey Ágoston tábornok is, szintén Mária Terézia Rendi lovag, ő azonban született báró volt. Összegezve a különböző szintű rangemeléseket, tehát a nemessé, báróvá és gróffá válásokat, a vizsgált csoportból együttesen 35 főnek, vagyis 14%-nak sikerült saját erejéből előrelépnie a társadalmi hierarchiában. Ha pedig a 90 eleve rangcímmel rendelkező vagy azt családja révén később elnyerő személyt nem számítjuk, akiknek már nem nagyon volt hova emelkedniük, összesen 166 személyt kapunk. E létszámnak a 35 fő 21%-át képviseli, vagyis a rangcím vagy akár nemesség nélkül indulók közel ötöde tudott előbbre jutni, ami mindenképpen figyelemre méltó! Ráadásul ez az arány még magasabb is lehetne, miután a Mária Terézia Rendet szerzettek közül korántsem kérte mindenki a bárói címadományozást. A huszártörzstisztek 257 fős mintájából ugyanis 66-an (25,68%) nyerték el a Mária Terézia Rend lovagkeresztjét, ami lenyűgöző arány. Közülük 12-en pedig még a parancsnoki keresztet is megkapták.9 5 Ebből a 66 főből 29-en eleve rendelkeztek rangcímmel, 2-en mint láttuk grófi címet nyertek, illetve 1 báróból gróffá emelkedett, 22-en pedig bárói címet kaptak, meglepő módon azonban 13 fő ezt nem kérte. A társadalmi felemelkedés lehetősége tehát — a már említett 35 törzstiszten kívül — számukra is egyértelműen adott volt, ők viszont valamilyen oknál fogva ezzel nem éltek. Velük együtt ugyanakkor 48 fő, vagyis a nem nemes vagy rangcím nélküli nemesi származásúak 28,92%-a, azaz mintegy harmada számára nyílt tényleges lehetőség a katonai pálya révén a társadalmi felemelkedésre is. Meg kell ugyanakkor állapítani, hogy erre összességében csak egy szűk kör, döntően a nemesi származásúak, a néhány nem nemes közül pedig megha-92 Roman Freyherr von Prochazka: Genealogisches Handbuch erloschener böhmischer Herrenstandsfamilien. Neustadt an der Aisch 1973. 50-51.; Megerle von Mühlfeld, J.G.: Ergänzungsband i. m. 47. 93 L. Hirtenfeld, J.: Militär-Maria-Theresien-Orden i. m. I. 498, II. 857-862. és Wurzbach, C.: Biographisches Lexikon i. m. IV 363-367. 94 Ezenkívül az utóbbi I. Ferdinándtól, Szicília királyától hercegi címet is kapott, aminek azonban — mint már említettük — a Habsburg Birodalomban korántsem volt akkora presztízse, mint egy birodalmi hercegi rangnak. 95 A huszárok aránya egyébként jellemzően magas a rend történetében, miután változatos harcászati alkalmazásuk révén nekik nagyobb lehetőségük nyílt az egyéni vitézség bizonyítására, mint a többnyire zárt alakzatban harcoló, lényegesen kisebb túlélési eséllyel rendelkező gyalogosoknak. így minden bizonnyal a társadalmi mobilizáció lehetősége is nagyobb volt körükben.
