Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Réfi Attila: A császári-királyi huszárezredek törzstisztikara a francia háborúk időszakában (1792-1815) V/1267
tározóan a városi és mezővárosi polgárságból vagy más szabad jogállású társadalmi rétegekből származók számára nyílt lehetőség. Ennek részben gyakorlati okai is voltak, így bármennyire kiváló katona is volt egy közlegény altiszti kinevezésének az írni-olvasni tudás feltétele volt.9 6 Ennek pedig főként az előbb említett rétegekből származók körében volt nagyobb a gyakorisága. Másfelől a rendi társadalom keretei sem tették igazán lehetővé az alsóbb néprétegekből, főként a jobbágyságból származók felemelkedését. Az e tekintetben uralkodó mentalitást jól kifejezik Vántsits János strázsamester keserű szavai is: „18-at közülük megszíjaztattam, ebbűl lettek sok ellenségeim az Regementnél [...] s azért többre nem is mehettem a hivatalokba úgy elárultak, az az egy-két Tiszt pediglen, aki Pártfogóm volt, megfordíttatott ezen szókkal: elég egy Parasztnak ha Strázsamester lehet..."9 7 Mindezt megerősíti, az a tény is, hogy még közel félévszázaddal később, a császári-királyinál demokratikusabb összetételű magyar honvédsereg törzstiszti és tábornoki karában sem találni jobbágysorból származó tisztet.9 8 Összegezve ennek ellenére is nyugodtan leszögezhetjük, hogy a szűk körre korlátozódó társadalmi mobilizációnak a legmeghatározóbb színtere a korszakban a katonai pálya. A huszárság pedig, a Mária Terézia rendet elnyertek magas számából is kiindulva, nyilván ezen belül is kiemelkedett. Ennek pontos megállapítása azonban még további kutatásokat és más csapatnemekre is kiterjedő összehasonlító elemzéseket igényel. 96 Wrede, A: Geschichte der Wehrmacht i. m. III/l. 101. 97 HL Personalia Vántsits J. 3r. 98 L. Bona G.\ Tábornokok és törzstisztek i. m. 70.
