Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Réfi Attila: A császári-királyi huszárezredek törzstisztikara a francia háborúk időszakában (1792-1815) V/1267
A hadsereg tagjainak bárói rangra emelése az esetek többségében azonban egy szintén a királynő nevéhez fűződő intézményhez, a Katonai Mária Terézia Rendhez kötődik. Ez a Habsburg Birodalom első számú katonai kitüntetése volt. Alapítására 1757-ben a kolini győzelemhez kötődően került sor. Kezdetben két fokozata volt: a kis- és nagykereszt, majd 1765-től egy középső fokozattal, a parancsnoki kereszttel bővült, a kiskeresztet pedig ettől kezdve lovagkeresztnek nevezték.8 7 Jelentősége abban állt, hogy alapításakor az uralkodó — szakítva az addigi hagyományokkal — viszonylag széles kör számára elérhetővé tette elnyerését, hiszen vallástól, származástól és rendfokozattól függetlenül bármelyik arra érdemes tiszt megkaphatta.8 8 Elnyerésénél tehát kizárólagosan a vitézség és a nyújtott katonai teljesítmény számított. Az odaítélés módja is viszonylag demokratikus volt, sok tekintetben hasonló volt napjaink pályázati rendszeréhez. Kiemelkedő haditett alapján lehetett kérelmezni, melynek során részletesen le kellett írni a véghez vitt hőstettet, amihez öt szemtanúként jelenlévő tiszt, hiányuk esetén tizenkét altiszt vagy közember tanúvallomását kellett csatolni. Ezt követően a rendi káptalan szavazással határozott, ennek során azonban a végső szót mindig a rend nagymestere, a mindenkori uralkodó mondta ki.8 9 A rend bármelyik fokozatát elnyert tiszt, amennyiben nem volt nemes, automatikusan nemességre emelkedett, illetve bekerült a lovagi rendbe is, sőt kérvényezhette a bárói cím odaítélését is, amit ez esetben díjmentesen megkapott.9 0 A rend elnyerése tehát sok esetben jelentős előrelépést tett lehetővé a társadalmi ranglétrán is, még egyébként szükséges anyagi háttér hiánya esetén is. így nem meglepő, hogy a bárói címet szerzett 24 fő döntő része (22 fő) a Mária Terézia Rend elnyerése révén jutott erre a méltóságra. A maradék kettő, Maximilian von Paumgarten és Thallherr Mihály ugyan Mária Terézia Rendet nem kapott, pályafutásuk azonban így is magasra ívelt, mindkettő eljutott ugyanis a tábornokságig. Paumgarten 35 évi katonai szolgálat után vezérőrnagyként, de továbbra is aktív szolgálatot teljesítve, Thallherr pedig 52,5 év folyamatos katonai szolgálatot követően altábornagyként történő nyugdíjazása után nyerte el a bárói méltóságot.91 A családtag révén történt bárói rangra emelkedés tíz esete között i-s négy alkalommal az apák katonai karrierje jelentette az előrelépés kulcsát, két esetben pedig hivatali szolgálat jutalmaként nyerték el az apák a báróságot. A csehországi származású Emanuel Bretfeld zu Cronenburg, későbbi altábornagy, pe-87 Zachar J:. A katonai pálya i. m. 257.; Huszár Imre: A Katonai Mária Terézia Rend. Hadtörténelmi Közlemények. 2. (1889) 275. 88 Bencze L.: Mecséry i. m. 24. 89 Lázár B.: Kray i. m. 126. 90 Uo. 127, Huszár /.: A Katonai Mária Terézia i. m. 281. 91 Paumgarten pályafutására és rangemelésére 1. Gustav Ritter Amon von Treuenfest: Geschichte des kaiserl. und königl. Husaren-Regimentes Nr. 10. Friederich Wilhelm III. König von Preussen. Zum 150 jährigen Regiments Jubiläum. Wien 1892. 273, továbbá Megerle von Mühlfeld, J.G.: Ergänzungsband i. m. 85. és Wurzbach, C.: Biographisches Lexikon i. m. XXI. 377-378.; Thallherrére pedig 1. KA PP Generale II. Bd. fol. 41. és Nagy Iván: Magyarország családai címerekkel és nemzékrendi táblákkal. I-XII. Pest 1865. XI. 125-126. - Mindketten rendelkeztek tehát a 30 év folyamatos tiszti szolgálattal, ami lehetővé tette számukra a bárói cím elnyerését.
