Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Réfi Attila: A császári-királyi huszárezredek törzstisztikara a francia háborúk időszakában (1792-1815) V/1267
az apja hivatali pályán érdemelte ki a nemesi rangra emelést, jelesül Josef Neumann alezredes, akinek az apja Carl Samuel Neumann sóhivatalnok,81 illetve Wenzel Pachmann alezredes, akinek az apja udvari tanácsos volt.82 A nemességbe jutottakhoz képest a bárói címmel rendelkező csoport vizsgálatából jóval nagyobb arányú mobilizáció bontakozik ki. Ennek oka valószínűleg az, hogy a törzstisztikar eleve főként nemesi szármázásúakból állt, akik számára a törzstiszti vagy a tábornoki rang elérése mellé a bárói cím megszerzése jelentette a társadalmi előrelépést. Megvizsgálva, kiderül, hogy a 61 bárónak kevesebb mint a fele, mindössze 27 fő (44,26%) örökölte címét, a többiek azt már életükben kapták. Az utóbbi 34 főből tízen valamely családtagjuk (jellemzően apjuk, nagybátyjuk, bátyjuk) érdemeinek köszönhetően emeltettek báróságra, sokan még gyerekként. 24-en azonban (a bárók 39,3 %-a) a saját érdemeiknek, jelesül vitézségüknek köszönhetően nyerték el ezt az előkelő címet. Mindez, vagyis a társadalmi felemelkedés viszonylag nagyobb mértékű lehetősége a katonák számára — a kiemelkedő vitézségen és persze a szerencsén túl —jelentős részben Mária Teréziának is köszönhető. A tisztikarnak a bevezetőben már említett, megkülönböztetett szerepe a Habsburg Birodalomban ugyanis különösen az ő uralkodásától nyilvánult meg. A királynő, nyilván a súlyos áldozatokkal járó dinasztikus háborúk tapasztalatából is adódóan, a származás mellett már a katonai pályán (is) nagymértékben a teljesítmény és a rátermettség alapján történő előmeneteli rendszert támogatta.8 3 Az alacsony sorból származó, arra érdemes tisztek számára egyúttal lehetővé tette azt is, hogy a hagyományos rendi társadalom keretei között is tiszti állásuknak megfelelő presztízsű helyet foglalhassanak el, vagyis nemesi vagy akár bárói, esetenként grófi címet szerezzenek. így 1757-ben Mária Terézia arról rendelkezett, hogy 30 év kifogástalan tiszti szolgálat után örökletes nemesség adományozása kérhető.8 4 Azok a tisztek pedig, akik már eleve nemesek voltak, kérelmezhették a bárói rang adományozását, ezt azonban csak az ilyenkor szokásos taksa8 5 megfizetését követően kaphatták meg, ha viszont megelégedtek a lovagi címmel, azt díjmentesen elnyerték.8 6 például a soproni születésű, kapitányságig jutó, családjának nemességet szerző Joseph Geringer fia Gabriel vezérőrnagy és báró lesz, az ő fia Károly pedig a szabadságharcot követő időszakban Magyarország teljhatalmú polgári biztosa. A család tehát alig három generáció alatt társadalmi állását tekintve rendkívül nagymértékű emelkedést produkált, amit főként a két első generáció katonai szolgálatai alapoztak meg. 81 Johann Georg Megerle von Mühlfeld: Österreichisches Adels-Lexikon des achtzehnten und neunzehnten Jahrhunderts. Wien 1822. 233-234. 82 Uo. 158; Svoboda, J.: Theresianische Militär-Akademie i. m. I. 134-135. 83 Vö.: Lázár Balázs: Kray Pál (1735-1804) és a Mária Terézia-rend. A Habsburg-birodalom legmagasabb katonai kitüntetésének adományozási gyakorlata. KÚT: Az ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola kiadványa 7. (2008: 1. sz.) 125-126, valamint vö. még a hivatalnokok kapcsán Olga Khavanova e számbeli írásával. 84 Peter Frank-Döfering: Adels-Lexikon des Österreichischen Kaiserthums 1804-1918. Wien-Freiburg-Basel 1989. 642. - 1810-ben ezt annyiban módosították, hogy erre csak a 30 év fegyveres szolgálatot teljesítő és legalább egy harci érintkezésben résztvevő tisztek tarthattak igényt. 85 Más esetben ugyanis jelentős mértékű díjfizetéshez volt kötve. 86 Frank-Döfering, P: Adels-lexikon i. m. 642.
