Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Réfi Attila: A császári-királyi huszárezredek törzstisztikara a francia háborúk időszakában (1792-1815) V/1267
Társadalmi összetétel Az eddig elmondottakból is nyilvánvaló, hogy a hadseregben és a társadalomban egyaránt jelentős presztízzsel bíró huszár-törzstisztikar társadalmi eredetét tekintve sem képezett homogén egységet. A törzstisztek 256 fős mintája alapján, életpályájuk egészére vetítve, tehát nem a születéskori állapotot vizsgálva, az alábbi megoszlást tapasztaljuk: Társadalmi állás, rangcím7 " Fő % herceg 3 1,17 gróf 55 21,48 báró 61 23,80 7a nemes 102 39,80 ismeretlen 34 13,28 Összesen 256 100,00 Látható, hogy a törzstisztikar gyakorlatilag a nemességből került ki, ami természetesen nem új megállapítás, hiszen a már korábbi szakirodalom számára is ismert tény volt. Alaposabban megvizsgálva azonban kiderül, hogy jelentős részben korántsem ősi nemesi vagy arisztokrata családok tagjai alkották a huszár-törzstisztikart. Mindenképpen árnyalja ugyanis az eddigi képet, ha a születéskori állapotot, illetve a családi hátteret vizsgáljuk, hiszen ennek révén egyúttal a társadalmi mobilizáció — gyakran több generáció tevékenységének során megvalósuló — folyamatába is betekintést nyerhetünk. A születéskori állapotot alapul véve kiderül, hogy a későbbi nemesek közül 20 fő (7,8%) nem nemes származású volt. 11 fő közülük (4,3%) maga szerezte a nemességét, 9-en pedig valamely rokonunknak, döntően az apának köszönhetően, vele együtt kaptak nemességet. Jellemző módon az utóbbiak nagy része, 7 fő tiszt fia volt, akiknek apja minden esetben katonai érdemek révén szerzett magának és családjának nemességet,8 0 és csak ketten voltak, akiknek '8 Rangcímen gyakorlatilag a magyar közjogban főnemesi címnek tekintett bárói, grófi és hercegi címeket értjük, kerüljük ugyanakkor a főnemesi cím kifejezés összefoglaló értelmű használatát, miután az osztrák birodalomfélben a bárói cím (Freiherr) nem számított a főnemesi rangok közé, hanem csupán az egyszerű nemesség és a főnemességet jelentő úri rend (Herrenstand) között elhelyezkedő lovagi rendbe (Ritterstand) tartozott. A kategorizálás során mindig a legmagasabb méltóságot vettük figyelembe, így például egy bárói címmel is rendelkező grófot egyértelműen a grófok közé soroltunk, nem pedig a bárókhoz. Kivételt egyedül Friedrich von Bianchi illetve Frimont János esetében tettünk. Ok ugyan pályafutásuk során mindketten itáliai hercegi címet is nyertek, ezek presztízse azonban a Habsburg Birodalomban csekély volt, és semmilyen előjogot sem biztosított, így csak az osztrák bárói (Bianchi) illetve grófi (Frimont) címüket vettük alapul. L. Berthold Waldstein-Wartenberg: Osterr. Adelsrecht 1804-1918. http://austroarchiv.com/joomla/content/view/128/27/ (a letöltés ideje 2008. május 10.) '9 Az egyszerűség kedvéért az osztrák birodalomfélben és a Német-Római Birodalomban elterjedt, de a magyar közjogban ismeretlen lovagi címmel rendelkezőket is idesoroltuk. 80 Több esetben megfigyelhető, hogy a nem nemesként és egyúttal közlegényként katonai pályájukat kezdő édesapák valamely főtiszti rangfokozatig, döntően a kapitányságig jutnak, és ezzel együtt nemességet is szereznek. Tisztfiként induló gyermekeik — immár előnyösebb helyzetből indulva — pedig már a törzstisztséget, esetenként a tábornokságot és a bárói címet is elérhetik. így
