Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Réfi Attila: A császári-királyi huszárezredek törzstisztikara a francia háborúk időszakában (1792-1815) V/1267
Hat évre volt szüksége ehhez a híres Hadik András tábornagy fiának és unokájának, gróf Hadik Károlynak és Vilmosnak.7 3 Hét év alatt további 2 fő, nyolc illetve kilenc év alatt egyaránt 4-4, végül tíz év alatt 6 főnek sikerült az előrejutás a törzstisztségig. Nyilván nem meglepő, hogy a 20 ilyen gyors karriert befutó személy közül mindössze egy fő, Ujházy András nem volt arisztokrata, ő viszont két ízben is vásárlás révén ugrott át egy-egy rangfokozatot.7 4 A többiek ugyanakkor valamennyien rendkívül előkelő és befolyásos családokból származtak: így például két Esterházy, egy Batthyány és Zichy Károly másik fia is köztük volt, akárcsak gróf Bánffy Györgynek, Erdély főkormányzójának a fia, illetve az ősi cseh nemesi családból származó, a tábornagyi rangfokozatot egyedül elérő gróf Eugen Wratislaw von Mittrovitz und Schönfeld. Az előbbiek alapján nem meglepő, hogy többségük (16 fő) eleve tisztként kezdte pályafutását, így az alezredesként induló Zichy Ferencen kívül tizenketten alhadnagyként, hárman pedig zászlósként kerültek a császári-királyi hadseregbe. 2-2 fő ugyanakkor császári-királyi hadapródként, illetve önköltséges hadapródként kezdte katonai szolgálatát. Közlegényként induló tehát nem volt köztük, ami korántsem mondható el a másik végletet jelentő csoportról. A törzstisztek közé való eljutásig eltelt leghosszabb idő a vizsgált mintában Szombathelyi János nevéhez fűződik, aki 39 év után, 56 évesen lett őrnagy, de még ezt követően is további 13 évet szolgált, és végül vezérőrnagyi ranggal nyugdíjazták.7 5 A második leghosszabb idő (38 év) Fóris Sándorhoz köthető, aki 58 éves korában érte el az őrnagyi rangot, de ezt követően már csak egy évet szolgált.7 6 37 évre volt szüksége az első törzstiszti rang megszerzéséhez továbbá három főnek, 36-ra, 35-re, 34-re és 33-ra egyaránt két-két főnek, 32-re háromnak, 3l-re kettőnek, végül 30 évre ugyancsak három főnek. Érdekes, hogy ennek a 21 törzstisztnek alig több mint a fele (11 fő) kezdte csupán közlegényként a pályafutását. Hatan ugyanis önköltséges hadapródként, egy császári-királyi hadapródként, egy altisztként (káplárként), további egy furirként, egy pedig alhadnagyként indult el a katonai pályán. Nem meglepő ugyanakkor, hogy főnemesi születésű nem volt közöttük,7 7 többnyire szegény kisnemesi, illetve néhány esetben valószínűsíthetően nemesi címmel sem rendelkező családokból származtak. Mindezek ismeretében megállapítható tehát, hogy a katonai karrier gyorsaságához kötődő két szélső értéket megtestesítő csoportok egyúttal a törzstisztikar társadalmi, származási „végleteivel" is jelentős részben egybevágnak, és gyakorlatilag szemléletesen leképezik azt. 73 KA ML Nr. 7527; Cajetan Pizzighelli: Geschichte des k.u.k. Husaren-Regimentes Wilhelm II. König von Württemberg Nr. 6. 1734-1896. Rzeszóv-Wien 1897. 392-393; KA ML Nr. 7830; Gustav Ritter Amon von Treuenfest-. Geschichte des k.k. Huszaren-Regimentes Alexander Freiherr v. Koller Nr. 8. Von seiner Errichtung 1696-1880. Wien 1880. 471. 74 KA ML Nr. 7690. 76 KA ML Nr. 6762; KA PP Generale I. Band fol. 145. 76 KA ML Nr. 7443; KA PP Oberstlieutenants I. Band fol. 92. '7 Egyikük Mathias Loy azonban később bárói címet szerzett, erre 1. Johann Georg Megerle von Mühlfeld-. Ergänzungsband zu dem Österreichischen Adels-Lexikon des achtzehnten und neunzehnten Jahrhunderts. Wien 1824. 74.
