Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Réfi Attila: A császári-királyi huszárezredek törzstisztikara a francia háborúk időszakában (1792-1815) V/1267
Utóbbiak közül legtöbben, szám szerint heten a francia hadseregből, ketten valamelyik német állam seregéből, egy fő pedig a svéd hadseregből lépett császári-királyi szolgálatba. A francia szolgálatból átálltak nagyobb aránya nyilvánvalóan a forradalom nyomán megindult emigrációs hullámnak köszönhető. A rögtön tisztként kezdők több mint felét (66,27%) kitevő 55 fő ugyanakkor kinevezés vagy vásárlás útján jutott, többnyire minden előképzettség nélkül tiszti ranghoz. A császári-királyi hadseregben elterjedt nepotizmusnak köszönhetően az ilyen kinevezésre általában rokoni és baráti kapcsolatok révén került sor.6 4 így például az ezredtulajdonos vagy ezredparancsnok gyakran szerzett tiszti állást fiainak vagy más rokonainak, de általános volt a tiszti rangok pénzért történő adásvétele is, amit hivatalosan 1804-ben szüntettek meg.6 5 A pályakezdés típusait vizsgálva tehát megállapíthatjuk, hogy a tiszti utánpótlás fő forrása egyértelműen a hadapródi rendszer, azon belül is az önköltséges hadapródok voltak. A szervezett tisztképzés — még ha ehhez a nemesi testőrséget is hozzászámítjuk, amely részben szintén a katonai képzést szolgálta — ekkor még nem tett szert nagyjelentőségre, a tisztképző intézményekből kibocsátottak aránya, legalábbis a huszárság esetében elenyésző volt. Figyelemre méltó ugyanakkor az a közel 15%, aki közlegényi sorból jutott fel a törzstisztek, sőt — mint látni fogjuk — gyakran a tábornokok közé, ami kétségkívül nagy teljesítménynek tekinthető, és egyúttal bizonyítja, hogy a hadvezetés szemében az előléptetéseknél a származás és a szolgálati idő mellett ekkor már a rátermettség és a tehetség is jelentős súllyal bírt. A pályakezdés csapatnem szerinti helye Röviden a pályakezdés helyét is érdemes megvizsgálni, miután karrierjét korántsem kezdte mindenki a huszárságnál, illetve sokan pályafutásuk alatt is többféle csapatnem alakulataiban teljesítettek szolgálatot. Ám ez esetben is csak a császári-királyi hadseregbeli pályafutást tekintjük, és nem számítjuk az azt megelőzően az inszurrekcióban, a nemesi testőrségnél vagy idegen hadseregekben eltöltött időszakot. Ezúttal is az előbbi 251 fő adataiból kiindulva, huszárként kezdte 135 fő (53,8%), gyalogosként 45 fő (17,9%), vértesként 22 fő (8,8%), dragonyosként 18 fő (7%), svalizsérként 12 fő (4,8%), határőr-gyalogezredben 6 fő (2,4%), karabélyosezredben három fő (1,2%), ulánusként 2 fő (0,8%), a mérnökkarban szintén 2 fő (0,8%), helyőrségi szolgálatban 1 fő (0,4%), különböző szabadcsapatokban 4-en (1,6%), végül 1 fő (0,4%) a táborkarnál. A nagy többség 192 fő (76,5%) tehát valamely lovasalakulatnál kezdte pályafutását, és csak alig egynegyedük került át más fegyvernemből. Ez arra enged következtetni, hogy az egyes fegyvernemeken belül nagyobb volt a mozgás, mint a különböző fegyvernemek között. Ezt egyébként az egyes pályafutások részletes elemzése is alátámasztja. 64 Erre többek között 1. Bencze László: Mecséry Dániel altábornagy, a Katonai Mária Terézia Rend lovagjának és parancsnoki keresztje tulajdonosának élete. [Bp.] 1992. 14-15, 17. 65 Gustav Ritter Amon von Treuenfest: Geschichte des kk. 12. Huszaren-Regiments. 1850-1875 Graf Haller. 1875 von Fratricsevics. Wien 1876. 11.
