Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Réfi Attila: A császári-királyi huszárezredek törzstisztikara a francia háborúk időszakában (1792-1815) V/1267
számfeletti vagy számfeletti törzstisztek kinevezésére is az egyes ezredekbe. Főként a békekötéseket követő, létszámcsökkentést szolgáló szervezeti átalakítások következtében fordult ez elő, vagy ha a frissen, gyakran soron kívül előléptetett törzstiszt számára nem találtak más beosztást, akkor is gyakran helyezték létszámfeletti állományban valamely ezredhez. Nem ritkán előfordult ugyanakkor egy-egy hadjárat idején az is, hogy az ezred állományába tartozó törzstisztet valamely tábornok mellé a táborkarba szárny- vagy főhadsegédi szolgálatra tartósan elvezényeltek.4 1 Ezek következtében a törzstisztek száma egy-egy ezredben korszakunk folyamán három és nyolc között mozgott. Összességében az I. koalíciós háború során, 1792 és 1797 között néhány kivételtől eltekintve alapvetően az előírt számban szolgáltak törzstisztek az ezredekben, így a Székely határőr-huszárezredben három (egy ezredes, egy alezredes, egy őrnagy), a többi ezredben pedig öt törzstiszt (egy ezredes, egy alezredes és három őrnagy) volt. 1798-tól utóbbiakban az osztályok számának csökkenésével az őrnagyok száma eggyel csökkent, a Székely-huszároknál azonban nem történt változás. 1809-ig ezredenként néha egy-egy létszámfeletti törzstiszt előfordult, de nem túl gyakran. A törzstisztek legnagyobb számú előfordulása a huszárezredekben ugyanis az 1809. évi V illetve az 1813-1815 folyamán zajló, a német történetírás nyomán „felszabadító háborúknak" is nevezett VI. illetve VII. koalíciós háborúk idejére esett, főként a hadjáratok idejére felállított újabb osztályoknak, így 1813-1814-ben a már említett velita-osztályoknak köszönhetően rendszerint 6-8 között mozgott ezredenkénti számuk.4 2 1809-től a Székely határőr-huszárezred rendszeresített törzstisztjeinek száma — a második őrnagyi osztály felállításával — szintén négyre nőtt, de az 1809. évi hadjárat idején itt is előfordult, hogy egy időben öt törzstiszt teljesített az ezredben szolgálatot,4 3 a „felszabadító háborúk" idején azonban már ismét csak az előírt számban, négyen voltak az ezred törzstisztjei. Az ezredtulajdonoson és a törzstiszteken kívül az ezredtörzshöz jelentős számú nem fegyveres szolgálatot folytató, nem kombattáns segédszemélyzet is tartozott. Tiszti rangfokozatban állt közülük: a csapatszámvívő, az auditor (hadbíró), az ezredsegédtiszt (adjutáns), az ezredlelkész vagy ezredkáplán, a tábori orvosnak nevezett ezredsebész, valamint az osztályok 1801-től „főorvosnak" nevezett fősebészei.4 4 A törzs alacsonyabb beosztású, altiszti és legénységi állományú személyei közé számítottak az osztályok „alorvosai", a főkovács, az alkovács, a foglár (profosz), a számvivő altisztek elődeinek tekinthető furirok, a törzstrombitás, az osztályok trombitásai és zászlótartói, a két ezredszabó, a 41 Az őrnagyi rangú adjutánsok megnevezése szárnysegéd, az alezredesi és ezredesi rangfokozatúaké főhadsegéd volt. Krieg 1792-1797 i. m. I. 218. 42 L. Schematismus der Oesterreichisch-Kaiserlichen Armée für das Jahr 1809. Wien 1810. 262-280. továbbá Schematismus der Oesterreichisch-Kaiserlichen Armée für das Jahr 1813. Wien 1813. 244-264.; Schematismus der Oesterreichisch-Kaiserlichen Armée für das Jahr 1814. Wien 1814 278-300. 43 L. Schematismus der Oesterreichisch-Kaiserlichen Armée für das Jahr 1809. Wien 1810. 277. 44 Wrede, A.\ Geschichte der Wehrmacht i. m. III/l. 87-90.; Ságvári György - Somogyi Győző: Nagy huszárkönyv. Bp. 1999. 15-16.
