Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Réfi Attila: A császári-királyi huszárezredek törzstisztikara a francia háborúk időszakában (1792-1815) V/1267
amelyek három káplárságra, más néven tizedaljára tagozódtak, amely egyúttal a legkisebb szervezeti egység volt.2 5 Nem hivatalosan azonban még továbbra is létezett a táborozáshoz és főzéshez szükséges felszereléssel közösen rendelkező háromfős bajtársi közösség, a pajtásság is.2 6 1792-ben egy huszárezred öt osztályból vagyis tíz svadronból és a törzsből állt. A Székely határőr-huszárezrednek — határőrezred lévén — eltért a szervezete a sorezredek közé számító többi huszárezredtől, így ekkor mindössze három osztály alkotta.2 7 Az előbbieken felül háború esetén valamennyi ezrednél sor került még egy tartaléksvadron felállítására is.2 8 Végül létszámukat tekintve egy sorhadi huszárezred előirányzott békelétszáma korszakunk kezdetén 1944 fő, hadilétszáma — ami a háború esetén előirányzott létszámot jelenti — 2248 fő, a Székely huszárok esetében pedig 1680 fő volt.2 9 A továbbiakban a mindenkori ezredlétszám — a birodalom teljesítőképessége és a háborús szükségletek függvényében — tágabb határok között mozogva többször változott, így 1798-ban, amikor a svadronok ezredenkénti számát is nyolcra csökkentették, 1792 főre csökkent. 1807-ben pedig már csak 1481 fő volt, a korszak utolsó nagy összecsapását jelentő VI. koalíciós háború során, 1813-tól kezdve ugyanakkor 2438 főre emelkedett a huszárezredek létszáma.30 Ekkor ugyanis József nádor javaslata alapján, az Erdélyből kiegészített két ezred, a 2. számú József főherceg- és a Székely határőr-huszárezred kivételével, ezredenként két-két ún. velita-divíziót is felállítottak.3 1 Meg kell jegyezni azonban, hogy az ezredek és az alegységek tényleges létszáma ritkán felelt meg az előirányzottnak, részben a tartós szabadságolások, betegségek, sebesülések és nem utolsósorban a pénzhiány következtében. Az ezred személyi állománya Az ezred élén az uralkodó által kinevezett ezredtulajdonos, más néven tulajdonosezredes állt. Azoknál az ezredeknél, amelyek élén az Ausztriai Ház vagy valamely külföldi uralkodó dinasztia tagja állt, egy másodtulajdonos is kinevezésre került. Az ezredtulajdonosság korszakunkra magas rangú tábornokok számára részben kitüntető jelleggel adományozott cím volt, ekkora a korábban teljhatalommal bíró ezredtulajdonos az ezred mindennapi életébe gya-20 Kedves Gyula - Hadnagy Róbert: A szabadságharc huszárai. Bp. 1998. 18. 26 Safáry E. - Zachar J.: Skultéty László i. m. 12. 21 1809-től azonban itt is négyre nőtt az osztályok száma. Eberhard Mayerhoffer von Vedropolje - Oskar Criste: Krieg 1809. I. Regensburg. Wien 1908. 628. 28 Wrede, A.: Geschichte der Wehrmacht i. m. III/l. 27. 29 Krieg 1792-1797 i. m. I. 561. 30 A magyar huszár i. m. 55. 31 Wilhelm Wlaschütz: Österreich entscheidendes Machtaufgebot 1813. Wien 1913. 115-116. -A többi huszárosztállyal megegyezően szervezett velita-osztályok lényegében a már végképp elavult insurrectio pótlékának tekinthetők. Legénységüket gazdag főurak, a vármegyék és a szabad királyi városok állították ki önkéntesekből, alkalmazásukra csak ekkor, a felszabadító háborúk alatt került sor. Az elnevezést egyébként a franciáktól vették át, ahol az 1805-ben felállított különleges könnyű lovasszázadokat hívták így, de már a rómaiak is veliteseknek nevezték könnyű lovasságukat. Markó Árpád: A Bercsényi család legutolsó tagja gróf Bercsényi László huszár alezredes. 1781-1835. Hadtörténelmi Közlemények Új folyam 4. (1957) 233.
