Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Khavanova, Olga: A kérelemírás mestersége. Hivatalnoki pályafutások a 18. századi Habsburg Monarchiában V/1249
ban azután gazdag tárházat jelentett a leveleskönyvek szerzői számára, akik azt javasolták, hogy a tisztség iránti igényt különféle diplomák és bizonyítványok lehető legnagyobb mennyiségével támasszák alá.42 Az alattvalók elvárták az uralkodótól, hogy egyszerre legyen kegyes és igazságos. Egy hivatali állásra rendszerint sok alkalmas jelölt volt, de a többség véleménye szerint végső soron azt nevezték ki, akinek nagyobb szüksége volt rá. Naszvadi György nyugalmazott katonatiszt a következőket írta: „Kérem császári-királyi apostoli Felségedet, vegye figyelembe hűséges szolgálatomat és súlyos halálos sebeimet; bizodalmam Önbe vetem, mint olyan anyába, aki nem hagyja figyelmen kívül a kiszolgált és szegény katonákat; legyen kegyes a Kamara szolgálatában alkalmazni, amire alkalmasnak vélem magam, hiszen tudok németül, latinul, magyarul és szlovákul".4 3 Susterschutz Alajos, a Magyar Királyi Kamara gyakornoka a következőket jelentette: „Már két hónapja abban a kegyben részesülök, hogy szerény, de tőlem telhető buzgalommal szolgálhatok [a Magyar Királyi Kamarában - 0. Kh.], tehát a feletteseim minden joggal elégedettek velem." De az előléptetést nem érdemeiért, melyekkel még nem rendelkezett, hanem „idős szülei iránti kegyes megértés végett" kérte, hogy ezzel is megkímélje őket a „költségektől, gondoktól és vesződségektől".4 4 A filantróp elvárások különösen azok részéről voltak erősek, akik az udvar kiemelt gondoskodását és figyelmét élvező társadalmi csoportokhoz tartoztak, mint például az árvák vagy a konvertiták. Nem kell csodálkozni azon, hogy a katolikus uralkodók és a katolikus megújulás korának állama, összekapcsolva a filantrópiát a szigorú felekezeti politikával, árvaházakat nyitottak és ösztöndíjalapokat hoztak létre az árvák, valamint segélyalapokat az új katolikusok számára.4 5 így azt a jelenséget, hogy felnőtt, képzett és bizonyos mértékben tehetős emberek is hivatalnoki állásért folyamodtak, arra hivatkozva, hogy gyerekkorukban elvesztették a szüleiket, vagy lemondtak a „lutheri eretnekségről", részletesebben meg kell vizsgálni. Az árvaságra való hivatkozások — úgy tűnik — azzal állnak összefüggésben, hogy az árvákat hagyományosan előnyben részesítették az egyház, az uralkodó és a magánszemélyek által létrehozott különleges alapok, amikor arról döntöttek, kiket támogatnak a tanintézményekbe történő felvétel során.4 6 Éppen Mária Terézia uralkodása idején nyílt meg számos árvaház, az állam ekkor fogott hozzá a szülők nélkül maradt gyerekek eltartásához, neveléséhez és a 42 L. pl. Andreas Engelhart: Allgemeiner österreichischer oder neuester Wiener Secretär. Wien 1826. 317-322; Georg Goal: Allgemeiner deutscher Muster-Briefsteller für die verschiedenen gesellschaftlichen Verhältnisse. Wien 1835. 759-759. 43 MOL E 47, 19. es., Nr. 133 ex Dec. 1775. 44 MOL E 47, 17. es, Nr. 401 ex Febr. 1775. 45 Az osztrák történetírásban a katolicizmusra való önkéntes áttérés kérdéseit a 16-17. századi osztrák-cseh arisztokraták vagy az I. Lipót császár felesége, Eleonóra Magdaléna (1655-1720) által alapított különleges segélyalap — amely a nélkülöző áttérteket segítette — 18. századi működésének példáján vizsgálták. Thomas Winkelbauer-. Karrieristen oder fromme Männer? Adelige Konvertiten in den böhmischen und österreichischen Ländern um 1600. Frühneuzeit-Info 10. (1999: 1-2.) 9-20; Ines Peper: Konversionen im Umkreis des Wiener Hofes um 1700. Phil. Diss. Universität Wien 2003. (Kézirat). 46 Khavanova, O.: Zaszlugi otcov i. m. 207-213.
