Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Khavanova, Olga: A kérelemírás mestersége. Hivatalnoki pályafutások a 18. századi Habsburg Monarchiában V/1249
társadalmi összeköttetésekkel nem rendelkező fiatalemberek viszont maguk kerestek befolyásos patrónust, aki alkalmazhatta őket titkárként, kisebb tisztségeket javasolhatott, esetleg közbenjárhatott az ifjú kinevezése érdekében. A kortársakat nem lepte meg, amikor a Magyar Királyi Kamara elnöke írásban értesítette az alárendelt hivatalnokokat: „Őméltósága, ifj. Grassalkovich Antal gróf, hivatalunk tanácsosa, személyesen javasolta nekem küldönci állásra a saját emberét (hominem suum), és a tanácsos úr kérésének eleget téve megvizsgáltatom Georg Fürang jelöltségét (hacsak a nagybecsű Kamaránál távollétemben nem merült fel valamilyen ellenvélemény ezzel kapcsolatban)".31 Csak nagyon ritkán fordult elő, hogy alacsonyabb rangú tisztviselő mögött ne állt volna befolyásos hivatalnok, olyannyira, hogy az ilyen esetet egyesek érdemesnek tartották külön is megemlíteni.3 2 Abban az érvelésben, hogy a kérelmezőnek miért van joga az adott tisztségre, központi helyet foglalt el az érdemek fogalma. Miként az előzőekben már utaltunk rá, a személyes és a családi érdemek közötti határ nagyon elmosódott, sőt meglehetősen viszonylagos volt. így az egyik legjelentősebb magyar főnemesi család tagja, gróf Esterházy Gábor, amikor a Szent István Rend kiskeresztjét kérte magának, a következőket írta: „A [személyes - O. Kh.] érdemek sorában a legkülönfélébb, egészen megbecsült szolgálatokra hivatkozhatok, amelyeket családom sok éven át teljesített a felséges Osztrák Háznak, és a legalázatosabban reménykedem császári Felséged veleszületett kegyességében és bőkezűségében".3 3 Egy másik magyar arisztokrata, gróf Csáky Antal a következőket írta: „Méltóztassék — saját érdemeim hiányában — figyelembe venni apám és őseim érdemeit és felvenni engem a Kassai Kamara hivatalnoki karába, létszám feletti tanácsosi tisztségre, és ezzel biztosítson nekem lehetőséget arra, hogy pénzügyi jártasságot szerezzek, alkalmassá váljak királyi szolgálatra, és méltóbb legyek a királyi kegyre."3 4 Számunkra e tekintetben külön figyelmet érdemel, hogy Guy Chaussinand-Nogaret francia történész „A francia nemesség a 18. században" című könyvében a következőket írta: „1760-tól a méltóság és a becsület fogalma, amelyek korábban meghatározták a nemesség elkülönülését, új fogalomnak adták át helyűket: az érdemeknek, amely a középosztályra, a harmadik rendre jellemző érték volt, és amelyet átvett és elsajátított a nemesség, elfogadta és elismerte, mint a nemesség kritériumát."35 Ezt az álláspontot monográfiájában kritikával illette Jay M. Smith amerikai történész, és kimutatta, hogy már jóval a felvilágosodás és a francia forradalom évszázada előtt a tettek méltó jutalma-samkeiten in der politischen Kultur vom 16.-18. Jahrhundert. Hrsg. Joachim Bahlcke - Hans-Jürgen Böhmeiburg - Norbert Kersken. Leipzig 1996. 149-159. 31 MOL E 47, 19. es., Nr. 599 ex Sept. 1775. 32 Például a Habsburg szolgálatban álló svéd Johann Florian Diesing — őszintén vagy szánalmat akarván ébreszteni maga iránt — a következőket írta: „Hosszú szolgálati éveim alatt, mivel soha nem voltak pártfogóim, egyáltalán nem részesültem segélyben [a fizetésen kívül - O. Kh.]." ÖStA FHKA ÖC, Fasz. r. Nr. 2143, Nr. 294 ex Jul. 1773, fol. 217v. 33 MOL P 1058. Kisebb testületi, egyesületi és intézményi fondok. P 1058. Szent István Rend, Lajstromozott kérvények (a továbbiakban P 1058), 29. cs. Nr. 13. 34 ÖStA, FHKA, UC, Fasz. r. Nr. 590, Subd. 2, Nr. 101 ex Sept. 1769, fol. 153r. 35 Guy Ckaussinand-Nogaret The French Nobility in the Eighteenth Century. Cambridge 1985. 34.
