Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Khavanova, Olga: A kérelemírás mestersége. Hivatalnoki pályafutások a 18. századi Habsburg Monarchiában V/1249

mint a szakmai alkalmasság tanúsítványára. Végül, egyenesen az uralkodóhoz fordultak azzal a kéréssel, alkalmazza nagykorú fiaikat, mert hitték, hogy feddhetetlen szolgálataik jelentik a legjobb ajánlást gyermekeik számára. Érdemes megjegyezni, hogy észrevehetően aktívak voltak az anyák is (rendszerint az özvegyek). „Nekem mint anyának mindent meg kell tennem fiaim boldogsága és felemelkedése érdekében, s ez a természetes kötelesség ösztönzött, hogy — az üdvös döntés reményében — Felséged elé járuljak óhajtott kérelmemmel" - írta gróf Batthyány Imre özvegye,2

6

aki szerette volna kijárni fiainak, hogy azok nemesi rangot kapjanak, mivel első házasságát annak idején még nem nemessel kötötte. Ezeket a szavakat nem egy olyan anya fogalmazhatta volna meg, aki egy hivatalba szerette volna juttatni fiát. A nők többsége a szegénységére hivatkozott, és fiaik állami szolgálatba vételében anyagi terheik enyhítését látták,27 bár egyesek a kor szellemében inkább kiváló képzésben részesítették az ifjút, és a hivatalnok számára szükséges tudományok elsajátítását helyezték előtérbe.2

8 Végül egy tisztségre való jelölésért természetesen egy magas rangú hivatalnok, „patrónus" is folyamodhatott, aki ismerte és pártfogolta a kérelmezőt, és rátermettségéért nevével és hírnevével kezeskedett. E tekintetben figyelemreméltó, hogy az utóbbi időben a történészek kezdenek eltérni a patronátus egyoldalú, negatív értékelésétől, mely intézményként összeegyeztethetetlen volt a modern bürokratikus állammal, vagy amely társadalmi és kulturális gyakorlatként a rendeket csak abban segítette, hogy megvédjék magukat az egyre erősödő központi hatalom támadásaitól. Éppen ellenkezőleg, a patrónusok közvetítő szolgálatának igénye a királyi szolgálat kádereinek kiválasztási mechanizmusában azzal magyarázható, hogy a kora újkor uralkodóinak — a képzés nemzeti rendszerének vagy a hivatali alkalmazás egységes szabályainak és kritériumainak hiányában — gyorsan növekvő hivatali apparátusukban nem volt módjuk arra, hogy személyesen győződjenek meg a tisztséget kérelmezők alkalmasságáról és érdemeiről.2

9

Ilyen körülmények között a központi kormányszervek vezetőire, a kulcsfontosságú állami posztokat betöltő magas rangú tisztviselőkre hárult az a fontos feladat, hogy elsődlegesen kiválogassák a szakmailag alkalmas kádereket. Az új hivatalnokokat részben olyan kisnemesi családok tagjai közül rekrutálták, melyeket régi szolgálati és pártfogói kötelékek kapcsoltak az arisztokrata famíliákhoz.3

0

Az egyetemi végzettségű, de karrierlehetőséget garantáló 26

MOL A 39 3905/1776. 27

Jó példa erre Catharina Dachauer özvegyasszony kérelme az uralkodónőhöz. ÖStA, FHKA, Vermischte ungarische Gegenstände, Kt. 98, Fritz 1778. (oldalszám nélkül). 28

Említésre méltó Anna Maria Safran kérelme, amelyben részletesen beszámolt nemcsak családi érdemeikről, hanem fia tanulmányairól is, sőt kérelméhez csatolta fia diplomáit és tanúsítványait is. ÖStA, FHKA, ÖC, Fasz. r. Nr. 6, Subd. 1, Nr. 229 ex Aug. 1776. 29 Heiko Droste: Patronage in der Frühen Neuzeit - Institution und Kulturform. Zeitschrift für Historische Forschung 30. (2003) 555-590; Mark Hengeger: Amtsträger als Klienten und Patrone? Anmerkungen zu einem Forschungskonzept. In: Ergebene Diener ihrer Herren? i. m. 44-50. 30

A familiaritás (önként vállalt katonai, hivatali és egyéb szolgálat, amelynek kötelezettségeit gyakran egyezményben rögzítették) intézményére a 16-17. században, majd 18. századi átalakulására összefoglalóan 1. Tóth István György: Der wechselnde Spielraum des ungarischen Adels im 17./18. Jahrhundert. In: Ständefreiheit und Staatsgestaltung in Ostmitteleuropa. Übernationale Gemein-