Századok – 2008

KÖZLEMÉNYEK - Khavanova, Olga: A kérelemírás mestersége. Hivatalnoki pályafutások a 18. századi Habsburg Monarchiában V/1249

Mindezeken túl van még egy olyan iránya a modern történetírásnak, amelyben a kérelmek mint források meghatározó helyet foglalnak el: ez a nemek története (gender studies). Brigitte Mazohl-Wallnig osztrák történész a 19. századi női tisztviselőkre vonatkozó kutatásaiban — a belső világukra, intellektuális horizontjukra és lelki igényeikre vonatkozó közvetlen bizonyság hiányában — „történetileg hiányzó nagyságoknak" nevezi ezeket a nőket.7 Kell-e mondani, hogy a kora újkor parasztasszonyairól és polgárnőiről szinte semmilyen emlék nem maradt a hatóságokhoz írott panaszaikon és kérelmeiken kívül?8

A nők által vagy a nők nevében írt szövegek elemzése mindenekelőtt társadalmi aktivitásuk és felelősségük meghatározására irányul, ahogy ezt például Renate Blickle egy egyszerű parasztasszony — aki a bajor választófejedelmet arra kérte, kegyelmezzen meg dezertőrnek nyilvánított férjének — érvrendszerének mikrotörténeti kutatásában bemutatta.9 Az ilyen kutatások többsége elsősorban bírósági jegyzőkönyveken vagy más, valamilyen konfliktushelyzetet dokumentáló forráson alapul. Érdekes, hogy a könyvtári katalógusok elektronikus keresőiben az e témában született publikációk kulcsszava a „kérelem" és a „konfliktus". Ez jogos is abban az értelemben, hogy bármely kérelem alapját egy konfliktus képezi, ha nem készítője konfliktusa fizikai vagy jogi személlyel (személyekkel), akkor valamilyen vágyott és valóságos dolog közötti konfliktusról van szó. Igaz, a történészek elismerik, hogy egyelőre kirívóan keveset tettünk az olyan kérelmek kutatásában, amelyekben szolgálati alkalmazásról, nyugdíjba küldésről, anyagi segélyről vagy kitüntetés odaítéléséről van szó. Az efféle források súlyát a prozopográfiai kutatások szempontjából sem szabad lebecsülni, hiszen bármennyire is törekedett arra a kérelmező, hogy a számára legelőnyösebb színben tüntesse fel dolgát, nem kellett a hitelesség keretein kívülre kerülnie, mivel az összes általa hivatkozott tényezőt gondosan megvizsgálták. Az uralkodóhoz írt kérelmeket különféleképpen nevezhették: latinul humillima instantia vagy supplex, németül Supplik, Gesuch, Bittschrift, Bitten 2006. 271-290. A hivatali alkalmazások vagy szolgálati előléptetések diszkurzív sajátosságainak vizsgálatát a német városok anyagán 1. Kirill Levinszon: Bjurokratyija nyemeckovo goroda XVI-XVII w. Moszkva 2000. 7 Brigitte Mazohl-Wallnig-. Die Beamtenfrauen als historisch absente Größe im 19. Jahrhundert. In: Frauenbilder - Frauenrollen - Frauenforschung. Hrsg. Christa Gürtler. Wien-Salzburg 1987. 78-91. 8 Vö.: Christa Hämmerle: Bitten - Klagen - Fordern: erste Überlegungen zu Bittbriefen österreichischer Unterschichtfrauen (1865-1918). Bios: Zeitschrift für Biographieforschung und Oral History 16. (2003). 87-110; angol fordításban 1. uő: Requests, Complains, Demands. Preliminary Thoughts on the Petitioning Letters of Lower-Class Austrian Women, 1865-1918. In: Gender and Politics in the Age of Letter-Writing, 1750-2000. Ed. Caroline Bland - Márie Cross. Sheffield 2004. 115-133. A magyar történetírásban Hanák Péter tett arra sikeres, de tovább nem fejlesztett kísérletet, hogy az episztoláris műfaj evolúciójának kontextusában összehasonlítsa a népszerű leveleskönyvekben található levélmintákat azokkal, amelyeket egyszerű asszonyok írtak az I. világháború idején fronton szolgáló félteiknek. Hanák Péter: The Garden and the Workshop: Essays on the Cultural History of Vienna and Budapest. Princeton 1998. 179-212. 9 Renate Blickle: Die Supplikantin und der Landesherr: die ungleichen Bilder der Christina Vend und des Kurfürsten Maximilian I von rechten Sitz um Leben. In: Ungleiche Paare: zur Kulturgeschichte menschlicher Beziehungen. Hrsg. Eva Labouvie. München 1997. 52-99. Ugyanezt a témát angolul 1. uő: Peasant Protest and the Language if Women's Petitions: Christina Vend's Supplications of 1629. In: Gender in Early Modern German History. Ed. Ulinka Rublack. Cambridge 2002. 177-199.